Domokos Mátyás: Hajnali józanság. Esszék, viták, elemzések (Budapest, 1997)
PRÓZAÍRÓK, KÖLTŐK - Pilinszky - "Szálkák" - Pilinszkyről
elődjét, József Attilát előszeretettel emlegette „békebeli költőként”, pokoljáró verseinek mozarti klasszicitására hivatkozva. A szemre ugyancsak hagyományos, dísztelen jambusokban írt Apokrif már nyilvánvalóan nem „békebeli” intonálású vers. Innen lehet megérteni Pilinszky József Attila-felfogásának igazi értelmét.) De visszatérve a vers keletkezéstörténetéhez: bár a verset 1952 végén írta, belement abba, hogy „felezzék meg” a születés és az első megjelenés dátuma közti négyesztendős különbséget, s így került a vers címe mögé, a tartalomjegyzékbe, az 1954-es évszám. Pilinszky egyébként azért sem fogadhatta el teljesen Király javaslatát, mert még jó néhány ember emlékezetében élt elevenen azoknak az időknek az emléke, amikor a vers valóban megszületett, s ők kéziratban olvashatták. Pilinszky hivatkozott is erre. 1980 májusában, Hajós utcai lakásán, szembe ülve Heideggernek a szobája ajtajára tűzött, s neki dedikált fényképével, Pilinszky a következő nyilatkozatot adta e sorok írójának, amelynek egyes elemeit máskor is elmondta: „azApokrfot, erre jól emlékszem, 1952 decemberében írtam. Hogy pontosan hogy kezdődött? - nem tudom megmondani. Elég sokáig írtam, s rettenetesen kellett küzdeni azért, hogy közben mindent újra és újra elfelejtsek, mert a világirodalom ismerete elronthatja az embert, olyan verseket kezd írni, mintha azok műfordítások volnának. Küzdenem kellett azért, hogy először lássak rá a dolgokra; egy csecsemő szemével. Szavanként újra és újra, hogy amit csinálok, ne váljon irodalommá. Az volt az érzésem, hogy fogok egy diszkoszt és forgok vele és már a karomat majd kiszakítja, de nem szabad elrepítenem, mert akkor kiszáll. A vers általában akkor jó, amikor, mint a diszkoszt, egyszerre elrepíted, és kiszáll a szabadságba. Itt viszont nem mertem elengedni; tartanom kellett a diszkoszt és egyre vadabbul forogni vele - ezt éreztem. A vers egyetlen alapképlete, struktúrája, amely kezdetben ösztönös volt, később már éreztem is: a visszatartott diszkosz. Forgás. Forogni, egyre vadabbul, és ugyanakkor visszatartani az egyre nehezebb súlyt. Két hétig tartott ez az állapot. - Ha valamit írtam, mindig édesanyámnak mutattam meg. Fölolvastam neki, s akkor megtapasztaltam, milyen nehéz elmondani ezt a verset. Anyám, aki nagyon érzékeny lélek volt, megértett, és a szemén láttam, hogy igazán tetszett neki. A legnagyobb élményem ezzel a verssel kapcsolatban, hogy volt Kassáknak egy kiállítása, s többün269