Domokos Mátyás: Hajnali józanság. Esszék, viták, elemzések (Budapest, 1997)
PRÓZAÍRÓK, KÖLTŐK - Tőzsér Árpád - Miért van inkább a semmi, mint a létező?
szik vers nélküli / verseket fog írni.” Mittel úr tehát, ahogyan ezt vonatkozó versének a címében be is jelenti: „feltalálja a vers nélküli verset”, és valamilyen - kell-e magyaráznom, hogy milyen és mennyire valóságos - kényszer hatása alatt „lét és tudat között / egy olyan harmadik minőséget produkált, / amelynek jelene egyenlő volt a zérussal.” Szaporíthatnám tovább az idevágó idézeteket - bizonyítékokat - a lét nélküli tudat szorongatóan valóságos megjelenésére, amely egy geográfiailag és történelmileg jól behatárolható zóna - a Baltikumtól az Adriáig és Csernovicztól Klagenfurtig terjedő térség - költői számára hasonlóképpen ismerős realitás, és a lét nélküli tudat rokoniétű és rokonidegzetű poétáiként ugyanígy megszólalhatnának Mittel úr maszkjában; például Zbignew Herbert, Vladimir Holan, Vasco Popa, akiket a kötet címadó versében név szerint is megemlít Tőzsér. - Idézhetném például a Tanulmány egy kucsma (és a költészet) természetéről című prózaverséből azt a kijelentést, miszerint „felfedeztem a költészet legbelsőbb természetét, rájöttem, hogy a vers tárgya nem azzal hívja létre a verset ami, hanem azzal, ami nem a vers”, de ezek az idézetek csupán önmagukban aligha jelenítik meg annak a - József Attila-i szóval mondom - világhiánynak a teljességét, vagy Tőzsér megfogalmazásában a „léttelenségnek azt az állapotát / amelyben a költő leledzik”. A Tőzsér-versek ihletének a teljes körű diagnózisához elengedhetetlenül hozzátartozik annak a létnek a történelmi, társadalmi és politikai világa is, amelyben a „lét nélküli tudathoz” úgy rendelődnek hozzá a „vers nélküli versek”, hogy költőjük, Mittel úr „szava elfed s nemfelfed" (Optimista üdvözlet Karlovy Varyból. - Kiemelés az eredetiben.) Ezért aztán, ha mottóval kellene kifejezni a „mittelszolipszizmus” alaphelyzetét, s azt a tehetetlenség-érzést, amely ennek a világnak az állandó légköri, kedélybeli nyomását adja, akkor én a Meditaciones del Quijote című záróvers alábbi öt sorát helyezném e válogatott gyűjtemény élére: A papagáj a szekrény tetején méregzöld tollai mögé zárva reggeltől estig jajgat Nem tudja előcsalni párját a törött tükörből. 315