Domokos Mátyás: Hajnali józanság. Esszék, viták, elemzések (Budapest, 1997)
ELLENSZÉLBEN - Nép, Volk, Peuple - akkor és most
dát). Ráadásul: ha csak egy kicsit is megkaparjuk ezt az „erkölcsi mázt”, menten kibújik mögüle a nyers és alattomos politikai érdek, amely egyetlen és megfellebbezhetetlen jogforrásként rendel(ne) maga alá mindent: az erkölcsöt éppúgy, mint az esztétikát. Fülep Lajos, aki az Eötvös-kollégium végnapjaiban egyik mesterem volt, a Válasz első számában (1934-ben) jelentetett meg hatalmas tanulmányt az ilyenfajta öncélú gondolkodásmód veszedelmeiről, Nemzeti öncélúság címmel, és azt a vakhitet szedte ízekre, amelyben „a nemzetinek nevezett kritérium az értékelés helyére lép” az élet, a történelem, a kultúra minden területén. Fülep a „fehérló-áldozó” nemzeti öncélúságról értekezett, de ugyanígy létezik és mérgez az etnikai öncélúság, a zsidó öncélúság, a klerikális öncélúság vagy az osztályharcos bolsevik öncélúság. Babits Mihály, akinek a Nyugat szelleme és eszményei védelmében - Ady mellett és Ady szellemében - „kétfelé harcolni kellett”, ugyanígy a gondolkodás öncélúságában jelölte meg az írástudó árulását, hiszen „az Igazság szellemének életben maradásáért az írástudók felelősek”, s ezt az egyetemes igazságot nem lehet valamilyen öncélúság rabságába esve, részérdekeknek alárendelni. Babits vállalta is „a világítótorony heroizmusát”, s magatartásának a fénye valósággal vonzotta a támadásokat. Érdemes volna összeállítani Babits vitáinak és perlekedéseinek a katalógusát annak érzékeltetésére, hogy más és a magyar irodalom tájékozódása, ethosza szempontjából nemkülönben fontos viták is felszántották a magyar szellemi életet a népi-urbánus vita mellett. S ez is csak egyetlen szál a modern magyar irodalom történetét jellemző vitákból; ugyanígy számba lehetne - kellene - venni például, a tízes évekig visszanyúlva, a magyar avantgárd körüli csatározásokat is, amelyek szintén át voltak szőve politikával, s esztétikai szempontból, az új magyar irodalom orientációja szempontjából hasonló horderejűek voltak, mint a népi-urbánus vita. Sz. Á.: - Meg kellene írni a korszak és a probléma eseménytörténetét, időrendi vázát is, mert még nincs megírva. D. M.: - Bizony nincsen. Rengeteg eleme s az utólagos előítéleteket is felborító mozzanata van még ennek a vitának. Például a Bartha Miklós Társaság szerepe, amelynek a nevében Ki afaluba! címmel írt röpiratot közösen Fábián Dániel és - József Attila, aki később egyik leglucidusabb és legkonzekvensebb kritikusa lett a népi mozgalom bizonyos lépéseinek, miközben - más kérdésekben - meglehetősen homályos 47