Domokos Mátyás: Hajnali józanság. Esszék, viták, elemzések (Budapest, 1997)
ELLENSZÉLBEN - Nép, Volk, Peuple - akkor és most
(hogy ne mondjam: obskúrus) elméleti írásokat is tudott produkálni. De nem lehet említetlenül hagyni a kisebbségi sorsba került magyarság rokon mozgalmait - a felvidéki Sarlót, a román Dimitrie Gusti professzor munkásságának a hatására alakult Erdélyi Fiatalok falukutató mozgalmát - sem, de az előbb már említett Bartha Miklós Társaság irodalmi estjeit sem, amelyeken együtt szerepelt Bányai Kornél, Erdélyi József, Illyés Gyula, József Attila, Lakatos Péter Pál, Simon Andor, Szabó Lőrinc, Féja Géza, Kodolányi János, Németh László, Pintér Ferenc, Terescsényi György, hiszen vannak, akik ettől számítják a mozgalom kezdetét, mert ekkor mondta Németh László, hogy „mi nemcsak vers vagyunk, s nemcsak novella, esszé, regény, de a dolgok új látása, szavainkat a tanító tanításra, a bíró ítéletre, a pap vigasztalásra válthatja. Állásfoglalás vagyunk életünk s a nemzeti lét minden vitás pillanatában.” Mindez szétszálazásra vár(na). Hogy is írta, versben, Illyés? „Csavaros a lét, mint a gyalogút.” Hát nagyon csavaros problémakör ez is. Sz. Á.: - Számomra a megértés egyik iránytűje Vas István, aki emlékiratfolyamában egyszerre képes nagy önfegyelemmel és őszinteséggel a harmincas évekbeli és mai tudatával föleleveníteni az eseményeket és szembesíteni a gondolatokat. Nagyon érdekes a mi szempontunkból a Mért vijjog a saskeselyű?-nek író és hatalom címet viselő fejezete, amelyben ráakadtam egy, a népi írók szerepvállalását megvilágító passzusra: „Mert hosszabb történelmi távon az egész Új Szellemi Front elsősorban mint előkép jelentős jelenség, mint egy újfajta viszonyulás magatartásmodellje, amely a kedvező történelmi körülmények következtében átöröklődött elkövetkező nemzedékek egész sorára, mintegy a legmagasabb példával (mármint írói részről) hozzánevelve és hozzáedzve őket ahhoz, hogy megfelelő partnerei - vagy ismétlem, akár vitapartnerei - lehessenek az átalakult hatalomnak és a Gömbösnél sokkal komolyabban veendő államférfiaknak.” D. M.: - Vas István fiatalabb kortársa volt ezeknek a időknek, nekünk azonban, mint „utókornak”, szinte lehetetlen hitelesen visszahelyezkednünk a múltba, bármekkora is a csábítása ennek főleg azért, hogy önérzetesen kijelenthessük: mi bezzeg másképpen viselkedtünk volna! A magatartás lehet teljességgel őszinte, a válasz viszont teljességgel hamis, mert a megtörtént múltat nem lehet mint „szimulált helyzetet” megismételni, valóságos erkölcsi kísérlet céljából. Nincs valódi kontrollja. Hiszen akár Gömbösről van szó, akár Aczél Györgyről 48