Fábri Anna - Borbíró Fanni - Szarka Eszter: A nő és hivatása. Szemelvények a magyarországi nőkérdés történetéből 1866-1895 (Budapest, 2006)
ELŐSZÓ
menyünk legtöbb írása mögött nem látszanak még tisztán az ideológiai és mozgalmi elköteleződések (hiszen éppen ekkor alakulnak), emiatt szembeötlő stilisztikai változatosságuk is: a szarkazmustól a szikár tudományosságig, a stiláris pongyolaságtól a szépirodalmi választékosságig sokféle hang szólal meg bennük. Ahogy azonban az a sajtóra általában is jellemző volt, a nőkérdés sajtójának is megvoltak a maga kitüntetett szövegei, amelyek azután itt is, ott is feltűntek, hol változadan utánközlésben, hol összefoglaló ismertetésekben, hol pedig (jelölt vagy jelöletlen) idézetként - ezt a redundanciát nem tudtuk, és mert jellemzőnek tartjuk, nem is akartuk teljesen kiiktatni válogatásunkból. Az olvasó tapasztalni fogja, hogy a szerzők között itt (nem úgy, mint korábbi kötetünkben) feltűnően sok a nő, a nőmozgalom és a leányoktatás nagy úttörői (Veres Pálné, Geőcze Sarolta, De Gerando Antonina stb.), a professzionális és műkedvelő szerkesztőnők (Kánya Emília, Sebestyénné Stetina Ilona, Eggloffstein Amália) mellett legnagyobb számban az éppen alakuló női értelmiség képviselőit: az egyszerű tanítónőket találjuk közöttük. A férfiak között pedig a szakértelmiségieket: tanárokat, orvosokat, egyetemi embereket. Mindez abból is fakad, hogy összeállításunk csak a nők helyzetében bekövetkezett változásokkal és a nőmozgalom főbb irányaival rendszeresen foglalkozó jelentősebb lapok és folyóiratok anyagából válogat (nem terjed ki például a politikai napilapok cikkeire és híradásaira), függelék-fejezetében azonban megkísérli a korszak sajtójának nőkkel kapcsolatos változatos híranyagát is bemutatni. Nem adunk, de nem is adhatunk teljes képet a korabeli magyar sajtó nőkről és nőknek szóló feldolgozhatatianul sok írásáról. Az általunk áttekintett sok száz cikkből, tanulmányból válogatva tematikusán szerkesztett, egyszersmind többnyire kronológiai rendbe foglalt fejezeteket alakítottunk ki a nőképpel és a hagyományos női szerepekkel, a felsőbb lányoktatással és a női munkavállalással, valamint a női jogokkal és jogkiterjesztő törekvésekkel foglalkozó írásokból. Külön összeállítást szenteltünk a nők közéleti szerepeit, illetve a sikeres asszonyok és lányok életét és munkásságát bemutató cikkeknek, hiszen éppen ez idő tájt, a XIX. század utolsó harmadában határozottan megélénkül a nőtörténeti témák iránti érdeklődés, illetve egyletek sokaságában virágzik ki a női közélet. A fejezetek terjedelmével is érzékeltetni kívántuk a korszakban végbemenő nagy és messze ható változásokat: a felsőbb női iskoláztatás intézményeinek kiépítését, a gimnáziumi és egyetemi képzés lehetőségének kivívását, a női munkaterületek kiszélesedését ezért az e kérdésekkel kapcsolatos cikkekből és tanulmányokból válogattunk a legbővebben, s közülük adjuk közre a legtöbb teljes szöveget is. Szövegközlésünket a mai helyesírás szempontjainak figyelembevételével - az olvashatóság követelményeinek rendeltük alá, megőriztük azonban (az egyéni szóhasználattól a sajátos szórendig) az előadásmód minden sajátosságát. (Ritka, értelmező betoldásainkat, éppúgy, mint kihagyásainkat, következetesen szögletes zárójelben ([]) közöljük és jelöljük. 6