Fábri Anna: Mi ez a valósághoz képest? - kérdések és válaszok Jókai, Mikszáth és Krúdy olvasása közben - Kortárs tanulmány (Budapest, 2013)
Vár, város, adoma. A Felvidék képe Jókai Mór, Mikszáth Kálmán és Krúdy Gyula műveiben
voltaképpen az egész rendnek) eltörlését mondták ki. (Jókai maga is ezek szellemében hagyta el a nemesi y-t nevéből, s helyettesítette a polgárias i-vel.) Jókai azonban egy másik Pozsony, a német polgárváros képét is megörökítette. O, aki cseregyermekként - hogy elsajátítsa a német nyelvet - valaha két esztendőt töltött e városban, s jól ismerte a polgárházak életét, a pékségek, cukrászdák illatában fürdő kis utcák hangulatát, egyik feltűnően személyes hangú regényében (Mire megvénülünk, 1865) hosszú fejezeteket szentelt hajdani, harmincas évekbeli pozsonyi élményeinek. Ezekkel az életteli képekkel szemben komor kontrasztként áll másutt annak a századvégi pozsonyi palotának a rajza, amelybe élettel és önmagával meghasonlott arisztokrata úrnője mintegy vezeklésképpen zárkózik be. E palotában nincs helye a természetességnek: a télikert virágai művirágok, a felettük repkedő lepkéket és szitakötőket pedig kis gépezetek helyettesítik. Úgy tetszik, Jókai csak a régi országgyűlési Pozsonyt látta és ábrázolta elevennek, s a halott palota képét egy kicsit az önmaga dicsőségét túlélt város jelképéül szánta. Az életrajzi szempontból oly fontos két város, Komárom és Pozsony mellett a felvidéki színhelyeknek valóságos kaleidoszkópja van jelen Jókai életművében: városok, falvak, regényes tájak színes, változatos sokasága. Természetes, hogy történeti tárgyú művei közül mindazok, amelyek a XVIII. század eleji, Rákóczi-féle függetlenségi harc korát elevenítik meg, Felső-Magyarország festői vidékein játszódnak. A közelmúlt megrázó eseményeit, az 1831-es felső-magyarországi koleralázadás véres emlékét fölidéző regénye, a Szomorú napok (1848-1856) cselekménye is értelemszerűen kötődik ezekhez a színhelyekhez. Ez a pánszlávizmus kísérteiével is viaskodó mű talán az első irodalmunkban, amely a nemzetiségi kérdést mint szociális problémát is szemléli, s miközben a nemzetiségi ressentiment okait keresi, köztük a magyar nemzeti önhittséget is megjelöli. Jókaitól, a sokáig vetélytárs nélkül legnépszerűbb és legolvasottabb magyar írótól teljes mértékben idegen volt a nemzetiségiekkel szembeni előítélet és türelmetlenség. Soha 125