Illyés Gyula - Domokos Mátyás (szerk.): Az író hűsége - Magyar Néző (Budapest, 2002)
Hírünk a világban - Széttekintve a Kalimegdánról
alatt összekaphatnánk. Igaz, van köztünk esetleges békebíróul vagy fellebbviteli igazságosztóul egy kitűnő franeia. S az épp tanár is, filozófiát ad elő. S igaz, a barátságnak s az egyetértésnek olyan alapján vagyunk - hajdani, nem is olyan hajdani szürrealisták! -, amidőn már mulatságul, a jókedv fokozásául az ember keresi az ellentéteket is: hisz már azok is — mert nevetni lehet rajtuk — összekötnek! A török benyomulása Európába a középkor legnagyobb fejlődésellenes veszedelme volt. A janicsárhad iszonyúbban pusztított, mint ott az a most elhömpölygő árvíz. Az életölő ár a magyar falvakból százötven évig, az itteniekből négyszázig nem folyt vissza. De miért nem? Illetve: hogyan is roppant bele a kereszténység gerince Szerbia (s aztán Magyarország) elbukásába? Igen, a nagy Jankó még visszavetette, mert az emberiség átkának tekintette a török veszedelmet. Az ingadozó szerb főurak közt az ellenállás pártja győzött. Lázár despota lányát, (Ivurágy Rankovies unokáját, feleségül kapja a bosnyák királyfi, Stevan Tomasevies: a két ország egyesül, magyar segítséggel: most nagy hadak gyűlnek Szmederevóba: Szendrőbe! Magyarok is. A porta a történelem egyik legügyesebb diplomáciája - félelmes ellenhúzásokat tesz. A következő hadjáratot, az 1459-est, maga a szultán vezeti. De nagyvezérét fiatal korában Angyelkovicsnak hívták; testvéröccse Míhajló vajdának, a szerb alkudozó párt vezérének. „Testvér nem harcol testvér ellen!” Szmederevo kapui néhány lövés után kitárulnak. A szerb urak szempontja a végső pont a százéves ellenállás után. Szerbia négyszáz évre az ár alá kerül. És Magyarország? Elárulása ennek még szégyenletesebb: európai arányú volt, mint tudjuk. A gát arrafelé voltaképpen attól szakadt át - vagy szélesült oly halálosra -, hogy a szultán a franciákhoz is megtalálta az utat. Vagy a franciák hozzá. A kereszténység nevezetes hátba döfésére nyíltan ugyan csalt a nagy I. Ferenc vetemedett, de tán nem puszta mendemonda, hogy már Mohácsnál az a kétszáz ágyú, amely abban a rettenetes zsákban szétlőtte a magyar lovasrohamot, francia mérnökök kezét dicsérte. Párisban valóságos török divat kezdődött - a szalonokban, a színházakban. Még Molière is figuráztathatta. 132