Juhász Attila: Lassú nézés - Kortárs Kritika (Budapest, 2020)
A Gátlástalan Barangoló. Zalán Tibor műveiről
Az ajkamba harapok és a testem remeg, Bár azt sem tudom, hogy akarja-e vágyam. Ürességbe karol két kifáradt kezem - A vállát csókolom meg álmában lágyan... A vállát csókolom meg álmában, lágyan, Csak sóhajtson, és ki se nyissa a szemét! De ha szeret, majd halkan szóljon utánam: -Maradjon, s hallgassa testemben a zenét! Az ébrenlét mögött Én jártam már abban a völgyben, ahonnan jönnek a ködök. Ha kérdeznéd, nem tudom, hol van, talán az ébrenlét mögött. És láttam ott, a halódó nyárban lány járt, piros ruhában. Hajnal volt, néma és szőke haja átsuhant az őszbe. Már nem tudom, hogy kit kerestem, valaki elment belőlem. És lehet, hogy nem volt már senkim, csak meghaltam abban a völgyben. Mindkét szöveg sokat őriz meg a versszerűség klasszikus kellékeiből, terjedelmük és utalásrendszerük alapján jól átláthatók, kitekintésre és kapcsolatkeresésre egyaránt kiváló alkalmat kínálnak. A Márvány gondolák nyitánya ráadásul nemcsak a József Attila-reminiszcencia felismerésére kínál apropót, hanem felveti például annak mérlegelését, hogy a szerelemérzés sajátos ambivalenciáiban miként értelmezhető József Attila nyomán az anya-gyermek viszony összetett motiváltsága. Remek alkalmat kínál a szöveg a stilisztikai ismeretek alkalmazására, frissítésére is, hiszen szóképekben és retorikai alakzatokban egyaránt gazdag. Különleges elem itt a magázó nexus, 346