Kahler Frigyes - M. Kiss Sándor: Kinek a forradalma? - Erőszakszervezetek 1956-ban, a fordulat napja, imét sortüzek, a nagy per (Budapest, 1997)
I. A FORRADALOM (1956. október 23-november 4.) - 1. Az ÁVH és a Katonai Bizottság
másik sebesülési gócpont is: a Gutenberg tér85. Ez utóbbi tényből arra is lehet következtetni, hogy a Rádiót nem csak a belső őrség védte, volt egy külső védőgyűrű is. A harc kegyetlenségéről képet kaphatunk egy semleges szemtanú szavaiból. „Az utcán védekező ÁVO-sokat visszaszorították az épületbe, azonban ezek az őket akkor már fegyveresen követő támadó és üldöző felkelőktől elszakadni nem tudtak, és a támadó csoportok... egy időben kerültek a Rádió épületeinek belsejébe... Előfordult, hogy ha egy helyiséget visszafoglaltak a felkelők, sebesültjeiket a szobában agyonlőve látták viszont, ugyanakkor elfogott ÁVO-sokat a felkelők végeztek ki azért, mert sebesült társaik legyilkolóinak tartották őket. Reggel 8-9 között a felkelők felfedezték az erősítőhelyiségbe beszorultakat, benyomultak, és az Â/H- katonákat lefegyverezték. Sem a védelem katonáinak, sem a rádió személyzetéből senkinek sem esett bántódása'.' [Kiemelés a szerzőktől.]86 Az október 24-én kora hajnalban bevonuló szovjet csapatok egyik fontos feladata volt a Rádió felmentése és az ÁVH-val való kapcsolatfelvétel. Lóránt alezredes lakonikusan állapította meg, hogy az együttműködés teljes hiánya jellemezte a honvédség, a rendőrség, a szovjet csapatok és az ÁVH egymáshoz való viszonyát.87 Mikojan és Szuszlov október 24-én a következőket jelentették az SZKP KB-nak: „Jellemző, hogy itt a magyar munkatársak, de mindenekelőtt az államvédelmi munkatársak elkeseredett ellenállást tanúsítottak a felkelőkkel szemben, és itt csupán amiatt szenvedtek vereséget, hogy a hadianyagból kifogytak, és támadja őket egy, az engedelmességet megtagadó pihent magyar zászlóalj is.”88 Az ÁVH tehát 24-re virradóra vereséget szenvedett, és semmi esélye sem lett volna a talpraállásra, ha nem avatkoznak be a szovjet csapatok, illetve ha a Kossuth Rádió híradása nem jelzi, hogy a hatalom továbbra is töretlenül mögöttük áll.”*9 Ekkor veszett el végleg az utolsó esély a békés politikai kibontakozásra. Akik ennek részesei voltak, történelmi felelősséggel tartoznak. Október 24-én az ÁVH-nak a szovjetek és a magyar kormány segítségével módjában állt feledtetni friss vereségét, s ehhez akkor a honvédség nagyobb, a rendőrség kisebb része is asszisztált. Budapesten folytatódott a már 22-én megindult folyamat, vagyis az ÁVH erejéhez mérten igyekezett megerősíteni a párt- és az állami objektumokat. Részese volt az utcán a szovjet és a magyar honvédségi alakulatok mellett a forradalmi erők szétverésére tett kísérletnek, s közben vidéken elősegítette a dogmatikus kommunista erők koncentrálódását. 24-én hajnalban megalakult az MDP KV által létrehozott Katonai Bizottság90, és ha kapkodva is, de aktivizálódott a Honvédelmi Minisztérium. 23-án éjfélkor, illetve 24-én közvetlenül éjfél után a már 20 és 21 óra körül mozgósított hadihajós dandár egy alakulata megérkezett a Pártközpontba, s egy ávéhás főhadnagy irányításával védelmi állást foglalt el az épület egyik frontján91. A reggeli órákban a Beloiannisz utcai székházból 36 volt partizán indult el a József Attila utcában a BM épületének megerősítésére és az ott 28