Kelemen Lajos - Szeredy Ádám (szerk.): „A működés több, mint a lét” - Fodor András emlékezete (Budapest, 1997)
"Egymás gondjában létezünk" - Kalász Mártonról - Kormos Istvánról
dezők. Novák Márk vizsgaetűdje után Jancsó Miklós akart belőle egész estére szóló filmet készíteni. A forgatókönyv kidolgozott helyzetei nem kerültek fölvevőgép elé, de Jancsó a közös munka során megtalálhatta a neki megfelelő partnert, aki nemcsak konkrét képekben lát, de a költői víziót a legapróbb részletekig le tudja bontani, aki a szituációk megtervezésében és a drámai csomópontok kitalálásában egyaránt segítségére lehet. Hernádi Qyula útja. Kritika. 1967/2.34-39. Kalász Mártonról Kalász megjelenítéseiben kezdettől és mindinkább jellemző egyfajta finom túlfeszítettség. Asszociációi végletes merészséggel ugranak egyik szóról, egyik mondatról a másikra. [...] A fát az erdőtől nem látó kritikusi buzgalom kipécézhetné nyelvi különcségeit, népi vagy archaikus zamatú szavait, makacsan visszatérő motívumait is, ám én éppen ezekből a jellegzetességekből ismerem föl József Attilától máig az egyéni hanghordozás, önálló nyelvalkotó készség ritka márkáit, védjegyeit. A szürkeség ellen hadakozókat gyakorta csak a kihívó tarkaság bűvöli, s nem veszik észre, hogy egy-egy átható színből mennyivel tartalmasabban világít a nyelvi lelemény múltból jövőbe feszülő ereje. Kalász Márton költészete. Jelenkor, 1963/9.869-875. Kormos Istvánról Az Eötvös kollégiumban elsőként az ő kötete került kezembe. Elmentem az egyetemi stílusgyakorlatokra, ahol szereplését hirdették. Ágrólszakadtan, félszegen, télikabátját se vetve le, utálva az egész kényszerű elővezetést, mondta, mondta a falaknak: Mit is akart Dózsa? Kint a Múzeum körúton már-már megszólítottam, de nem sokkal később, a Válasz szerkesztőségében kezemre adta őt az utánam kattanó kilincs. Éppen Fehér virág című versét hozta be... Mint amikor az egy cél fele igyekvők reménye, kíváncsisága végre egymásra bukkan, hirtelen csak megnyílt köröttünk tér, idő. Ő lett első barátom Budapesten, aki saját lakásába is meghívott, ahova aztán családi közösségként vihettem barátaimat. 52