Kelemen Lajos - Szeredy Ádám (szerk.): „A működés több, mint a lét” - Fodor András emlékezete (Budapest, 1997)
"Egymás gondjában létezünk" - Vas Istvánról
Vas Istvánról Az 1949-es nagy átrendeződés idején a látható irodalomban csak egyvalaki maradt, aki Budapesten az utána jövő ifjú költők istápja tudott lenni, aki nem nyugodott bele a mutatkozó értékek elrekkentésébe, kinek fülében néhány hangból is megképződött a jövendő idők érvényes zenéje: Vas István. [-] El tudta hitetni, hogy írásaim (melyeket mások már-már undorral dobtak félre, hiszen egy megszűnésre kárhozott folyóirat, a Válasz lapjain olvashatók) neki szívügye lettek. „Rég tetszettek nekem így versek... Sokszor olvastam és több helyen föl is olvastam őket. [■■■] Csak én tudom, mennyi része volt ennek a jótállásnak abban, hogy életem legkeservesebb tavaszán, a kényszerűségből három tárgyból vállalt vizsgák és egyéb veszedelmek nyűgében, képes voltam Chaucer hosszú és kacifántos költeményét naponként, éjjel négyig tartó megfeszített munkával magyarra bűvölni. [...] Vas István nem csak engem karolt föl így. Mindenekelőtt Kormost, Juhászt (kiről akkortájt írta a garanciát vállaló, első lektori jelentést), Nagy Lászlót is. Őszinte figyelme valóságos menlevél volt. Meggyőzött például arról, hogy a fordulat éve redőnyével árnyékba taszított, tegnapi líránk - melynek ő Babitson, Illyésen, József Attilán át. Radnóti, Weöres, Jékely, Takáts Gyula, Rónay, Hajnal Anna közt részese lehetett - továbbra is érvényes maradt, jogfolytonossága nem szakadt meg, sőt a folyamatba akkor is beletartozunk, ha csak az íróasztalfióknak írjuk mondandóinkat. Vajon van-e mostanság olyan idősebb író, aki úgy közelít a fiatalabbakhoz, ahogy akkoriban ő. hogy szinte zsebünkbe szuggerálta új műveink kéziratát? Vallomás Vas Istvánról. Kortárs, 1980,269-271. 58