Kelemen Lajos - Szeredy Ádám (szerk.): „A működés több, mint a lét” - Fodor András emlékezete (Budapest, 1997)
"Egymás gondjában létezünk" - Bartók Béláról - Kodály Zoltánról
Bartok Béláról Bartók őszintesége nem egyszerű kitárulkozás, sokkal több ennél. Soha nem tapasztalt feszültségek, végletek közt vívódó korszak megnyilatkozása a hallatlan felelősségérzettel, érzékenységgel gazdag művészegyéniségen át. A közösség évszázados szenvedéseit tetéző modern borzalmakat s benne az ember ösztönökkel való viaskodásait senki sem élte mélyebben, mint ő. Amit a kívülről néző Bartók magatartásában és zenéjében hisztérikus túlzásnak vél, az maga a kendőzetlen valóság. És aki valamennyire is benne élt e valóságban, hallgathatja-e részvétlenül Bartók Melódiájának frenetikus zokogását, éjszakát idéző zenéiben szorongásainak, félelmeinek borzongatóan fojtott suttogását. Hallgathatja-e bárki rezonancia nélkül a Táncszvit. a Concerto tombolva zuhogó dallamai közt megszólaló panaszos emberi hangot, a magányos bánatnak e szinte tagolt beszéddé formáit monológját, vagy a magárahagyottság, a hazátlanság szívszorító vágyakozásait az Elegiából? A szenvedő őszinteség ily póztalan áradását csak József Attila verseiből ismerhetjük még. Aligha éreznénk azonban Bartók vallomásainak megrendítő mélységeit, ha nem hatna ránk éppoly megrendítően e mélységeken való felülemelkedésének heroikus ereje. Nincs jelentékeny műve, amiből a céltudatos teremtő akarat konok lobogása ne csapna felénk. Micsoda súly van ritmusainak formai szerkesztésében, mennyi feszültség! (1955) Bartók embersége = A nemzedék hangján. Bp., 1973,216-222. Kodály Zoltánról Sokáig élt a tévhit, hogy Kodályt az Ady utáni magyar költészet igazából nem érdekelte. Nemrég került elő részletes jegyzetanyaga, miszerint két háború közti legnagyobb költőnk, József Attila válogatott verseit (a Medvetáncot) rendkívül alaposan végigelemezte, s rengeteg ritmikai lehetőséget látott bennük. A korán meghalt költőtől, igaz, nem zenésített verset, de a már tizenöt éves kamaszként feltűnt másik kitűnő költőnk, Weöres Sándor egyik legközvetlenebb munkatársa lett. Biciniumaihoz is íratott vele szöveget, miután Öregekés Norvég lányok című verseire nagy sikerű kórust szerzett. Az utóbbiban nemcsak az északi táj lelkét, a szállingózó esőt, a mindig mosolygó, de sohase nevető csuklyás lányokat tudja kongeniálisan megjeleníteni, de a gyerekes-játékos-üde stílust is, melyet minden magyar verskedvelő, az óvodásoktól kezdve, oly végtelenül szeret Weöres Sándorban. 60