Kelemen Lajos - Szeredy Ádám (szerk.): „A működés több, mint a lét” - Fodor András emlékezete (Budapest, 1997)
"A párbeszéd oltalma" - Sorsfordító pillanatok (Kabdebó Lóránt)
hatás gyors eredménye őt is meglepte. Egy év múlva már úgy értékelt, hogy óriásit fejlődtem, most már tulajdonképp tudom, merre kell tovább mennem, nincs is szükségem különösebb segítségre. Ezt 1944 őszén mondta, amikor őt hamarosan elsodorta a háború. Ahogy aztán én öt hónap múlva - nagyon sokáig folytak Somogybán az állóharcok-visszakerültem Kaposvárra, és első utam őhozzá vezetett és nem találtam, kiderült bizony, hogy nagyon is szükségem volna a segítségére. Szerencsére hamarosan megtaláltam új pártfogómat egy másik tanáromban (aki mivel nem magyart tanított, nem elsőként látta verseimet), Takáts Gyulában. /CL;- Hát akkor most menjünk tovább: Kaposvár és Takáts Qyula. F. A: - Róla és diákvárosomról sokat vallottam már, ezért ebből az időszakból egy olyan sorsomat befolyásoló mozzanatot ragadnék ki inkább, amiről még nem szóltam: hogyan lettem Eötvös kollégista. Életemnek ugyanis ez a döntő mozzanata talán nem következik el, ha nem adódik véletlen szerencsés találkozásom egy két évvel előttem érettségizett kaposvári diákkal, aki akkor már Eötvös kollégista volt. Szász Imréről van szó. Neve ismert, harmincöt éve benne van az irodalomban. Ő, a téli szünidejét töltő egyetemista, 1947 februárjában otthon tartózkodik, és nagy kulturális élet folyik közben Kaposváron. Különféle irodalmi mozgolódások során a Berzsenyi Társaság is újraalakul ezen a tavaszon, éppen Szabó Lőrinc az első vendége, úgy ismerem meg őt, mint költőtársat, mert a műsorban tőlem is mondanak verset. De még ennek előtte, februárban, egy Ifjúság fóruma nevezetű vállalkozás irodalmi esteket szervez, és mivel Szász Imre is otthon van, őt is kérik, hogy olvasson fel. Én is szerepelek és még valaki, aki ismert azóta, Rádics József. Ő velem egy időben a kereskedelmi iskolába járt, úgy emlékszem, Kossuth és Széchenyi című tanulmányát hallottuk. Szász Imre után léptem föl, és úgy látszik, tetszettem neki, mert hívott, szeretné közelebbről megnézni verseimet, látogassam meg egyszer. Pár nap múlva a Pécsi utca 6. számú házukban megjelenek. Kinyitja az ajtót és azt mondja: Dobd be magad! Meghallgatja a verseimet, amelyek akkor még csak kézírással voltak lejegyezve. Tetszenek neki. József Attila-reminiszcenciákat lát, de határozottan úgy beszél velem, mint jövendő pályatárssal. (Akkoriban ő is verseket ír.) Kérdi, mik a tervem a jövőre nézve. - Valahová Budapestre szeretnék menni, bölcsésznek, de nem kollégiumba. - És miért nem kollégiumba?- Mert féltem a függetlenségemet... - vagy valami egyéb butaságot mondtam. Illetve talán azt, hogy valószínű mégis rákényszeredek anyagi okokból, hogy népi kollégiumba. - Ne népi kollégiumba menj, hanem gyere az Eötvös kollégiumba.- Na jó, de ahhoz jeles érettségi kívánatos, nekem pedig pillanatnyilag elégséges körül van az átlagom. 73