Kulin Ferenc: Magyar költők 19. század 2. - Magyar Remekírók (Budapest, 2001)
MADÁCH IMRE - Ömlengés
MAD ACH IMRE (1823-1864) ÖMLENGÉS Lennék bár csillag, égi boltra tűzve, S epedve néznék onnan, nő, le rád, Lennék bár fergeteg, zokogva űzve Zárt ablakodnál a vad éjszakát! Lennék virág bár lakva a mezőket, És gyönge lépted ott hervasztna le, Csak véle élni és meghalni érted Engedne engem a sorsnak kegye! És mégis - inkább, mint csillagszemekkel Virulni lássam másnak bájidat, Míg mint vihar sírok tépett kebellel, Te másban leljed boldogságodat, És mint mezők virágát, észrevétlen Mosolygó arccal ölj, tapodj agyon, Kebledtől messze, megfagyott reményben Legyek kopár szírt, és körül vadon! Csak egyetlen tudat lengjen felettem, Hogy lelked, hölgy, felém, felém eped, Hogy nélkülem Istennek édenében Is észrevennél egy üres helyet!