Kurucz Gyula (szerk.): Romlás és reménység. Magyar évszázadok (Budapest, 2000)
Veszprémi László: A kereszténység védőbástyája
A KERESZTÉNYSÉG VÉDŐBÁSTYÁJA +> kiverhetők Európából. Kritikus helyzet akkor alakult ki, amikor a „hódító” melléknevű II. Mehmed török szultán 1453-ban hosszú ostrom után bevette Bizáncot, s a magabiztos, komoly tüzérséggel is felszerelt szultáni csapatok a déli magyar határvédelem kulcsának, Nándorfehérvárnak az elfoglalására tettek kísérletet. Az ostrom elhárítása valójában Hunyadi legnagyobb sikere, hiszen magyar hadvezérnek először és utoljára ekkor sikerült meghátrálásra kényszeríteni a török birodalmi sereget. Az összecsapás kimenetele azonban igencsak kétséges volt. A nikápolyi vereség óta a nyugat-európai államok és fejedelmek nem voltak hajlandók jelentős csapatokat küldeni a török ellen. A magyarországi nemesi közfelfogáshoz hasonlóan úgy vélekedtek, hogy ha a törököknek átengedik a Balkánt, akkor Magyarország határainál meg fognak állni. E felfogás jegyében nézték rezzenéstelenül Bizánc 1453. évi bukását, s fogadták értetlenül az 1455-ben a pápai trónra lépő spanyol, azaz erős keresztes hagyományokkal rendelkező főpapnak a törökök kiűzésére vonatkozó harcias terveit. III. Callixtus pápa még ugyanazon év május 15-én kiadta keresztes bulláját, aminek hatására a korábbi évszázadokban özönlöttek a nemesek és egyszerű emberek a pogányok elleni harcra. Ekkorra azonban a tervek már csak papíron születtek meg, az aragón király éppúgy nem teljesítette ígéreteit, mint a francia uralkodó, vagy a burgundi herceg. 1456 elején a folyamatos háborúkban megfáradt Magyarországon sem gyülekeztek a hadak, noha április 7-én Budán már tudtak a szultán támadó hadmozdulatairól, júniusban pedig már a küszöbönálló támadásról. Április közepére már Rómába is eljutottak a fenyegető hírek, s a pápa ezek hatására adta ki az év június 29-én a törökökkel szembeszálló keresztény sereg égi és pszichikai megsegítését biztosító „Bulla orationum...” elnevezésű rendelkezését. Eszerint a földkerekség minden templomában a pogányok ellen kell imádkozni, valamint déltájban háromszor kell meghúzni a harangokat. Az égiek hathatós támogatására pedig igencsak szükség volt. A szultán közel százezer fős seregével július 2-án megkezdte Nándorfehérvár ostromát. Még egy kiválóan felszerelt vár is csak akkor tud ellenállni, ha kívülről komoly erők indulnak a felmentésre, s mint annyiszor, magukból az ostromlókból lesznek ostromlottak. Valóban ez történt Nándorfehérvárnál is. A főkapitányi rangban harcoló Hunyadinak hiába állt csak viszonylag csekély, 6-10 ezer főnyi reguláris sereg, s a ferences Kapisztránói János, valamint a domonkosok által a hadjáratra megnyert húszezer főnyi parasztsereg a rendelkezésére, sikerült az ostromlókat meglepnie. Erős dunai flottája támogatásával július 14-én áttörte az ostromgyűrűt, s támogatást vitt az egyébként jól felszerelt, Szilágyi Mihály által 45