Monostori Imre: Levélhozta és más történetek - Kortárs Levelezés. Új Forrás Könyvek 61. (Budapest, 2019
II. ÚJ FORRÁS-OS LEVELESLÁDÁMBÓL - Tasi József, a szenvedélyes filológus
210 TASI JÓZSEF, A SZENVEDÉLYES FILOLÓGUS Szerkesztői pályafutásom egyik legemlékezetesebb, a folyóirat szempontjából pedig az egyik leghasznosabb szellemi és emberi kapcsolata fűzött Tasi Józsefhez csaknem két évtizeden át (igaz, 1988 és 1992 között ötéves szünettel: Jóska valamiért – úgy emlékszem, valamelyik vitatható kézirata vagy egy általa ajánlott téma elutasítása miatt – mélyen megsértődött). A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvtárában, majd hangtárában dolgozott; a nyolcvanas években jómagam is sokat kutattam az intézményben. Feltűnően magas termetű, mosolygós ember volt (a nagyothallók néha tétova fejtartásával); szeretetteljes segítőkészsége, kedves szerénysége, igénye a jó szóra hamar rokonszenvet ébresztett bennem, mely rokonszenv barátsággá mélyült – legalábbis bizalmas, jó kapcsolattá. Példás filológus, kitűnő dokumentátor, megbízható és hűséges munkatárs volt egészen az 1999. szeptember 14-én bekövetkezett hirtelen és váratlan haláláig. (Megbecsülésem egyik jeleként mindkét nekem megküldött könyvéről írtam. Az egyik József Attila és a Bartha Miklós Társaság nagyon érdekes kapcsolatával foglalkozott [Tiszatáj , 1996/11.; ez a munkája volt az 1996-ban megvédett kandidátusi értekezése: a védésen ott voltam], a másik a József Attila könyvtára és más tanulmányok címet viselte. [ Hitel , 1996/9.]) Nekünk szánt és adott munkáit körülbelül négy – reá is jellemző – műfajba lehet sorolni. A tanulmányok a kutató irodalomtörténész Tasi érdeklődé sét (és valószínűleg az éppen „hivatalból” is kutatandó témáit) jelzik. Például: József Attila és néhány képzőművész (1981/1.); Hatvany Lajos és Németh László (l987/1.); Korszakok és korszakváltások Illyés Gyula költészetében 1940–1950 (l993/4.); Ki a faluba . Fábián Dániel és József Attila röpiratáról (1994/10.); Krausz Évi alakja A befejezetlen mondat ban (1995/6.); Vita egy Nyugat-cikk körül (1998/8.) Utolsó tanulmánya – készülő monográfiájából – Simon Andor életéről és költészetéről már halála után, az 1999. novemberi számunkban jelent meg. Szerette – az Új Forrás is szerette – az általa fölfedezett, addig ismeretlen, érdekes, esetleg fontos dokumentumok , illetve források publikálását. Például izgalmas volt az Előőrs című hetilap 1930-as évfolyamában talált glosszák –