Monostori Imre: Rég múlt? - Utak és útkeresések (Budapest, 1998)
„LEFÚJJUK-E A PORT...?” Művekről és elvekről - Tasi József két könyve József Attiláról József Attila és a Bartha Miklós Társaság
e művének hosszú éveken át történt éréséről-érlelődéséről. Ami meglehetősen izgalmas körülmény, mivel József Attila életművének tanulmányozásával megszámlálhatatlanul sok kutató foglalkozott már (beleértve természetesen a költő „barthás” korszakának tanulmányozását is), így azután Tasi József - látszólag persze - az évek (évtizedek) múlásával könnyen abba a helyzetbe kerülhetett volna, hogy „elkutatják”, elírják előle a szóban forgó néhány esztendő történetét; akár József Attiláról, akár a Bartha Miklós Társaságról, akár a kettő kapcsolatáról lett légyen is szó. Csakhogy a filológia átkozott-áldott köteléke nem hagyta, hogy Tasi valamiképpen a téma perifériájára szorítódjék, sőt mi több: éppen a filológia késztetései és eredményei tették őt az itteni események kései rekonstrukciójának első számú szakértőjévé. Meglehet, hogy egyes tudós kollégái (például Szabolcsi Miklós, Tverdota György, másfelől Szabó Miklós) talán mélyebb összefüggéseket, messzebbről körvonalazódó horizontokat, tágasabb eszmetörténeti folyamatokat is fölvázoltak már a témakörrel kapcsolatban; azonban egyikőjük se vetekedhet(ett) Tasi József rekonstrukciós módszerével, „technikájával”. S ennek eredményeképpen persze a dolgok, folyamatok, jelenségek valóságtartalmának, hitelességének, megbízhatóságának, meggyőző erejének láttató, megelevenítő hatásosságával sem. (Némelykor persze őt is elragadja az abbahagyhatatlan, a „végtelenített” filológiai aprómunka varázsheve, aminek következtében könyve e legnagyobb erénye - paradox módon - olykor-olykor tehertétellé válik.) A filológia Tasi József szellemi műhelyében elsősorban az oknyomozó munkát jelenti. Elképesztő mennyiségű tény, ténytöredék kikutatása, részletes föltárása, tisztázása, egymás mellé illesztése, egymás mellé rakosgatása, az ellentmondások kiszűrése, illetve feloldása, a tanúk (élők és holtak) meghallgatása, ha kell, kifaggatása -, bonyolult életképek peregnek le szinte a szemünk láttára (vagy ha mégsem a főszövegekben, akkor egészen biztosan a rendszerint hatalmas jegyzetapparátusokban). Tasi József könyve egyúttal adattár is, valóságos dokumentumbázis - már csak emiatt is megkerülhetetlen forrásgyűjtemény és szakirodalmi hivatkozás is egyben. Érdemes bepillantani tehát ebbe a filológiai műhelybe, néhány tanulságos példát említve meg csupán. A Bartha Miklós Társaság alakuló ülésén a végül is megválasztott elnök, Asztalos Miklós nem vett részt. Tasi azt is tudja persze, hogy miért nem, és hogy hol volt éppen azon órában. íme: „bár az alakuló gyűlés napján Budapesten tartózkodott, nem lehetett jelen, mert ugyanebben az időben előadást tartott a Magyarországon élő erdélyi költőkről a Zeneművészeti Főiskolán.” (S hogy honnan tudja mindezt a szerző? Hát a Szózat című lap áprilisban megjelent 76. számából, annak is a 12. oldaláról.) - Vagy: Erdődi Lajos, a BMT akkori főtitkára az 1929. dec. 15-i országos kongresszus után kilépett a társaságból, „Gyulára költözött gyakorló ügyvédnek, és belépett a szociáldemokrata pártba.” (Minderről egyébként a Párttörténeti Intézet archívuma hatalmas anyagának búvárlása közben szerez tudomást Tasi.) És talán a könyv legkedvesebb mikrofilológiai információja: „A tintával írt levelet - melyet betűhíven közlünk - Szathmári Sándor fogalmazta. Az autográf aláírások az utolsó kettő kivételével Szathmári Sándor, a két utolsó József Attila töltőtollával.” 118