Monostori Imre: Rég múlt? - Utak és útkeresések (Budapest, 1998)
„AHOGY A SZELLEM FELELHET A HATALOMNAK...” Németh Lászlóról - „... nemzetén át az emberiséghez”
vissza, leszűkítésnek tartva a Németh László-i koncepciót, amely következetesen csak irodalmi műhelyekről szólt. Ezáltal „a magyar műhely terjedelmét eleve az irodalomra szűkíti, holott a magyar műhely jelentősége ott nő nagyra, ahol - század eleji sajátságaiban - a magyar művészet egészét összefogta.” Ámde a „Bartók modell” elsőbbsége sem Bartók nevéhez fűződik - tér vissza kiindulópontjához a szerző -, hanem Huszka József (!) Teremtsünk igazán magyar müipart című, 1890- ben megjelent röpiratának kérdésfölvetéséhez, amelyben a magyar parasztművészetet tette meg az autentikus kiindulási pontnak. Másfelől pedig: a „Bartók modell” Bartók nélkül is érvényesülhetett, például Ady Endre költészetében. Klasszikus módon azonban mégiscsak József Attila munkássága testesítette meg ezt az ideált. „Feszi Frigyes, Lechner Ödön, Lajta Béla, Ady, Bartók, Kodály, József Attila művészetében pörölyütésekként ugyanaz a forradalmárság jelentkezett. József Attila a Benjáminja volt ennek a hatalmas erejű folyamatnak. Költészetében Európa és a magyar művelődés egésze összegeződött, monumentális egységben, szintézisben.” Látni való tehát, hogy a népi írókról szóló MSZMP-határozat után a Németh László-i „magyar műhely”, illetőleg a „bartóki modell” eszmények is teljességgel elfogadhatatlanok az új kultúrpolitika számára. Nemcsak az ideológiai, „eszmei” offenzívát szabadították föl ellene, hanem - éppen Vámos Ferenc írásával - szakmai, történeti aspektusból is érvénytelennek nyilvánították. Mindezek az elutasító gesztusok azonban nem tartalmazzák a kérdéskör legfontosabb és valóban vitatható fő mozzanatát: vajon létezik-e, létezhet-e - esztétikai, lírapoétikai szempontból - releváns megfelelés a bartóki életmű és a magyar költészet legnagyobb alkotóinak művészi teljesítményei között? Továbbá: az igazi nagy költészetnek vagy regénynek vajon valóban kritériuma-e a „keleti lélek” és „nyugati módszer” kívánatos szintézise? És végül: melyek, mik az ismérvei az irodalom, a költészet, tehát a nyelv művészetében a „nyugati módszer”-nek. Mindeme kérdések további vizsgálódást igényelnek. (.Irodalomtörténet, 1998. 3. sz. [okt.j 470-481.1. 54