Monostori Imre: Rég múlt? - Utak és útkeresések (Budapest, 1998)
„LEFÚJJUK-E A PORT...?” Művekről és elvekről - József Attila könyvtára és más tanulmányok
IL József Attila könyvtára és más tanulmányok „Lefújjuk-e a port régi írásainkról?” - Újabb tanulmánykötetének utószavában teszi föl ezt a - nyilvánvalóan költői - kérdést Tasi József, megtoldva még néhány további, számára, mint elsőrangú filológus számára úgyszintén evidenciaszámba menő összegező mondattal, mint például: „A naprakészség a filológiai kutatás, az irodalomtörténeti kutatómunka kulcsszava. Teljességre törekszünk, ez azonban sohasem érhető el.” Nem is lehetne találóbban megfogalmazni és jellemezni a szerzőnek az elmúlt két, két és fél évtizedben a filológusi pályán végzett - elsősorban József Attila-kutatásaival kitűnő - szívós és kitartó munkálkodásának végre kötetben, kötetekben is reprezentált eredményeit. Valóban eljött az ideje annak, hogy Tasi József kutatói pályafutásának már eddig is tengernyi sok eredménye (legalábbis annak egyes részei) kötetekbe formálva is rendelkezésére álljon a két világháború közötti szellemi élet, elsősorban persze az irodalommal és az írókkal kapcsolatos, bonyolultan sokszínű életszeletei iránt érdeklődő (minden rendű és rangú) olvasónak. Azért is említettünk az imént köteteket, mivel Tasinak a József Attiláról szóló tanulmányai voltaképpen egymás utáni két kötetben jelentek meg: 1995 végén a költőnek a Bartha Miklós Társasággal való kapcsolattörténetét feldolgozó kismonográfiája; majd néhány hónap múlva következett ez a másik: a József Attila könyvtára borítócímet viselő gyűjtemény, amely összesen tíz írást tartalmaz. Az időben első 1975-ben, a legutolsó pedig a kötet megjelenésének az évében keletkezett. Valójában persze mindegyik itteni tanulmány „naprakész”, azaz a legfrissebb kutatási eredményeket is tartalmazza, hiszen - miként idéztük - Tasi József „lefújta a port” régebbi írásairól. Ennek a ténynek a tudatában olvasva a könyvet, különösen izgalmas arra (is) figyelnünk, milyen újdonságokkal lepi meg az olvasót a most kötetben is megjelent - tehát korábbi közlésekből már ismert - Tasi-írások egyike-másika; illetve megint csak a könyvbe rendezettség fölerősítő hatásaként - miféle tágasabb világ érzékelhető vagy általánosabb igazságként is fölfogható szakmai, valamint emberimorális „tanulság” szűrhető le, jegyezhető meg a kiváló filológus kutató (mindig hatalmas mennyiségű anyagot fölhasználó) sok szempontú vizsgálódásaiból. Terjedelmében is, szakmai-tudományos súlyában is a könyv első két tanulmánya a legjelentősebb. (Nem mintha a többiek nem volnának jelentősek!) A kötetcímadó írás (József Attila könyvtára) és egy bonyolult című, de lényegében az 1930-as, mindenképpen súlyos vétek: a Babits elleni „tárgyi, kritikai tanulmány” (de egyszerűbb, ha úgy fogalmazunk: e gonosz hangú pamflet) megszületésének körülményeit és utóéletét tárgyaló, hallatlanul érdekes, valódi olvasói izgalmat jelentő oknyomozó tanulmány. Maradván egyelőre az elsőnél (és még mindig ama por lefújásánál). Időközben (tehát e tanulmány megírása és első publikálása után) előkerült - Tasi József „fölfedezésként” - Marx A tőkéjének az az 1921-es (Guth Antal-féle) fordítása, amely nemcsak hogy József Attila egykori könyvei közé tartozott, de tele van a költő saját kezű bejegyzésével, aláhúzásaival, ennélfogva marxista műveltségének egyik „tárgyi” 122