N. Pál József: Magyar sport - magyar sors, II. Esszék a magyar sport történetéből - Kortárs Esszé (Budapest, 2023)
Legendák búcsúja - „.. .az én mentalitásom nem erre a világra való”. Emlékezés Varga Zoltánra - három tételben
is hőkös talán, hisz a szeretet, amely - akkor is! - csak a visszavonhatatlan tény nyomán mutatta meg magát, nos, ez hiányzott a legjobban neki. Nem a lelátó népének rajongása persze - az megvolt hiánytalanul, aligha akadt labdarúgó a korban, akit lényéért s gyönyörködtető játékáért hozzá hasonlóan szeretni lehetett, hanem az a „másik szeretet”, az „igazi”, ahol a sohasem hivalkodó mértéktartás, a sohasem lármás, de érdem szerint való megbecsülés, szóval az élet méltóságának tapintható valósága s az öröm mindennapi esélye karöltve jár, s amit a sors meg az a hazug korszak tőle (is) elrabolt. Mert a szabadság hiánya, a szeme előtt zajló sztárkultusz s tán még a méltatlannak érzett „másodhegedűsi szerep” is keseríthette őt akkor, ezt mind-mind elhiszem, de aki e „hiányt” nem veszi számba, Varga törekvéseinek, vágyainak mélyebb szándékát sem fogja megérteni soha. Oly igények s célok igézetében élt ő, amik a mi életünkből - itt, Magyarországon, meg a nagyvilágban is - éppen kiveszni látszanak. Az elgondolható, érzékelhető „még egy” világ mitologikus, a Teremtés szándéka szerint való tapasztalatának őrzési igénye ez, pontosan az tehát, amit a kontrollálatlan sikerhajhászás jórészt cafrangokra tépni igyekszik - nemcsak a futballpályán persze. Az „egység” tapasztalatát a zsigereikben őrző „beavatottak” mindenkori sajátja ez, hiszen ahogy a „beavatás” igénye szőtte Bach és Mozart zenéjét, Csontváry színeit, József Attila és Weöres Sándor sorait, úgy - nem félek a szótól - Varga Zoltán játékát s a játékhoz való viszonyát is! E felfogásban a játék az öröm forrása, demonstrációja s a Teremtés csodájáról való tanúságtétel egy időben, a szépség s a jóság áradása, ami úgy feszes, hogy nincsen „rendszere”, ahogy az evangéliumi szeretetnek sincsen igazán. Varga nem szerette a „rendszereket”, a „futballrendszereket” sem, ahol - mondta is - valami félős rátartisággal kuporgatott „tudományosság” felől nézvést akarják e játékot magyarázni. Számára a játék csoda, az 293