N. Pál József: Magyar sport - magyar sors, II. Esszék a magyar sport történetéből - Kortárs Esszé (Budapest, 2023)
Legendák változatai és változásai - „Aki szeretteink szívében él, nem halt meg, csak távol van...” Csik Ferenc száz esztendeje
hoz való viszonyában a mai korból szemlélve is „modellnek” tekinthető játékáról úgy beszélni, mint 1945 előtt, nem lehetett többé. Az a „beszédmód”, azok a szavak, elmaszatolódtak, „fertőzötté” lettek az időben valahogy, noha tartalmuk legyen küzdésről, akaratról, ifjúságról, vagy jövőről szó akár életünk s emlékezetünk része kell hogy maradjon mindörökre. Mert aki az olimpia eredeti eszményének igézetében élt, sportolt vagy szurkolt, örvendezett csupán, annak Berlin nem a nácizmus világhódító igénybejelentésének szemforgatásra tervezett alkalma, nem Adolf Hitler olimpiája volt! Igen, az ifjúság. Dobor Dezsőék 1983-ban forgatott portréfilmjét évekkel ezelőtt láttam utoljára, de Csik Ferenc özvegyének hangjára, utolsó mondataira elég pontosan emlékezni vélek. „Számomra ő mindig fiatal, harmincegy éves ember marad” - mondta Philippovich Fedóra, aki híven őrizte férje emlékét, amíg csak élt. Igen, a bajnok fiatal maradt nekünk, ahogy a hozzá hasonlatos „örök fiatalokban” történelmünk is bővelkedik. Csokonaira, Petőfi Sándorra, József Attilára, az erdélyi Dsida Jenőre vagy Radnótira gondolhatunk még, akinek minap százesztendős özvegye ugyanazon ajtón, ugyanazt a névtáblát őrzi rendületlenül. Értelmetlen halál, szokás mondani, noha a távozás ideje, olykor a módja is egy-egy rendkívüli személyiség tanúságához, legendáriumához megmásíthatatlanul hozzátartozik. Mi várt volna Petőfire 1849, József Attilára, Radnótira 1945 után, sosem tudjuk meg pontosan, szeretném hinni, tudták ők, mikor kell elmenni innen, hogy életük „rövidségében” legyen oly meghökkentően teljessé bennünk és általunk. Csik Ferenc, e reneszánsz eszményt a XX. században is őrző ember 1945. március 29-én, a harmincegyedik születésnapját követő negyedik hónap végén, a tán utolsó magyarországi bombatámadás áldozata lett. Pár napot kellett volna „kihúznia” még, s rá is a „béke” vár, no meg az „új világ” - amiről, máshogy, más tervekkel, szándé 39