Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)
Fried István: Választott rokonságok
Választott rokonságok derítése egyben azt az önmagával vívott harcot (is) jelzi, amelynek során a másik szubjektum világának megkonstruálása közben a szemlélő számára lehetővé válhat a belépés az idegennek hitt világba. Az Eszméletbe bekerülő öt sor nem vonja vissza a megértés lehetőségét, jóllehet számol, mert számolnia kell az egyik és a másik dolog „determináltságával”, ám versünkben folytonosan tudatosodik a különféle világok ellentéte. Nem állítható teljes joggal, hogy a gazdag és a szegény prezentálódna a következő sorban teként és énként, de párhuzamként annyi tételezhető, hogy az értésnek legföljebb szándéka tematizálódik, s a vers végén az apa-fiú viszonnyá képzelt szituáció mindössze az eltérő magatartásformák egymás mellett létét feltételezi, korántsem a megértés megvalósultát. József Attila versbéli gesztusa természetesen nem csupán egy irodalmi „vita”, ellenségeskedés enyhítéseként értékelendő, hanem olyan költői cselekvésként is, amely (rejtetten ugyan) viszontértésre fölkínálja a maga világértelmezését; részint azáltal, hogy verses portrét vázol föl az idegen világ másikáról a saját világ szókincsével, részint azáltal (és ez fontosabbnak tetszik), hogy megszólaltatja a maga „tervét” világszemléletének, az önmegértés objektiválásának versbe foglalására. Az Eszméletben ismét fölbukkanó sorok a hangsúlyozottan költői nyelvbe emelt racionalitás hangján szólnak (erős retoricitással), ám eltérnek az előző versszak, majd e strófában még föllelhető sorok érzelmi indíttatásától (fájdalom ágai, szenvedünk), jóllehet az így ismétlése demonstrációvá szűkíti az előző sorokat, ezzel némileg megfosztja attól a vonástól, amelyet „végleges” helyükön kapnak. Mindenesetre ez a szigorú megkomponáltság majd az Eszméletnek szintén sajátja lesz. Márai „ötlete”, hogy együtt/össze olvassa Babitsot József Attilával, a [Magad emésztő...] verssel némiképpen igazolható. Távlatból a személyes vonatkozások jelentéktelenednek, s az olvasás során olykor meglepő asszociációk segítségével fogalmazódik meg egy, a kortársakétól eltérő vélemény. Ezúttal azonban olyan kapcsolatra derül fény, amelyet a közvetlen szemtanúk éppen az eseményekhez (és talán kevésbé a költészetekhez) közel 105