Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)
Fried István: Választott rokonságok
Választott rokonságok ra ifjúságától kezdve foglalkoztatta Rilke Das Studen-Buchya, Imádságos könyve, s benne külön az egyik ifjúkori kísérletét meghatározó ciklus: Das Buch von der Armut und vom Tode (A szegénységről és a halálról szóló könyv). A szegénység Rilkénél nem társadalmi kategóriaként fogalmazódik meg, illetőleg csak annyira, amennyire a szegénységből kinövő autenticitás és világban-lét a nagyvárosi, „kiszakított életű” emberek ellenében sajáttá válik. Ebben a fajta létezésben poétizálódik át Szent Ferenc tanúságtevése az „önmagaság” hitelessége tárgyában. Ez a rilkei felfogás bukkan föl Márai egy gyermekifjúi regénytöredékében, de maga a Rilke-kötet még az amerikai emigrációnak is olvasmánya. Amikor Márai József Attila „szegénységéről” és „tisztaságáról”, a Szent Ferencével azonosítható beszédéről szól, feltehetőleg ezt a rilkei változatot keresi és leli meg. Talán azzal a különbséggel, hogy a társadalmi vonatkozásokat sem zárja ki, különös tekintettel arra, hogy feltételezhető afféle „küldetéses”, elkötelezett líra, amely mégsem „programköltészet”, s amelyben kiegyenlíti egymást a közvetlenebb és közvetettebb szólás. Hogy mily mély Márai József Attila-élménye, arra egy 194l-es írása figyelmeztet, ez a rövid írás az emigrációs korszakban még kétszer megjelent, az író fölvette az Ihlet és nemzedék című gyűjteményébe,192 és Varga József ez írásnak részleteivel érvelt az Élet és Irodalomban Márai és József Attila bensőséges kapcsolatának tételezése mellett.193 A cikkben névvel és név nélkül oly költők bukkannak föl, akik haza-, táj- és nyelvlátomásukat verssé tudták alakítani, e költészet nyelvisége, nyelvközpontúsága mindenképpen Márai ars poeticája szerint értelmeződik. Az első poéta, akit (név nélkül) említ: Faludy György, a magyar nyelvhez intézett ódájának rövid bemutatása adja meg az alaphangot, melyet Illyés Gyula egy versének említése színez, s ez annak hangsúlyozására példa, mint lesz („hazafias”) verssé a létezés bármily jelentéktelennek tetsző jelensége. A cikk első részében József Attiláé a főszerep, a Születésnapomra idézése még az életrajzra céloz, a három költő különféle világnézeti elkötelezettsége azonban (legalábbis Márai így látja) a korszerű(bb) hazafiságban vonható együvé: „Minden tüdős, pántlikás hazafiság 109