Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)
Bókay Antal: "Batu khán pesti rokona"
,Batu khán pesti rokona dik viszont már átlép a dedikációból az önállításba, a széliről, a személyről szól.282 Tudjuk, a vers azonos elemeket tartalmaz egy valószínűleg 1924. őszi József Attila című verssel.283 A hasonlóság az avantgárd szabad verses jelleg mellett kizárólag az első sor megszólításában, a József Attila, hidd el, hogy nagyon szeretlek” mondatban (és talán a gyémánt képében) fedezhető fel. Az ismétlődő kezdő megszólítás azonban mindkét vers kiemelkedő, szövegkonstruáló mondata. Részletesebb értelmezés után úgy gondolom, hogy a kötetbe beírt szöveg önálló versnek veendő, sőt, határozott előrelépést jelent a korábbi verssel szemben. Keletkezési időpontja meghatározhatatlan, legkorábban a Nem én kiáltok kötet megjelenése utáni idő lehet (akár egyidejű a Tiszta szívvel megírásával), de minden bizonnyal korábbi, mint az első lap alján kezdődő 1927. novemberi bejegyzés. A versnek két nagyobb egysége van, ezeket a kulcsszerepű „Hol vagy?” kérdés választja el. Az első négysoros egység retorikai modalitása önmegszólítás, mely az önszeretet állítása. A József Attila, hidd el, hogy nagyon szeretlek” szövegnek két lényeges eleme van. Egyrészt a megszólítást végző egy nyelvi, performatív aktus végrehajtására (a „hidd el”-re) akarja rávenni a megnevezettet, miközben ő maga meg a „bizonyítás” illokúciós, nyelvi cselekedetét valósítja meg. Ezzel a beszédcselekvéses nyelvi-pragmatikai szerkezettel mindkettőjük pozíciója határozott körvonalat kap. A tulajdonnév miatt persze a néven megszólított József Attila sokkal pontosabb, szó szerinti, referenciális helyzetben van, míg a megszólítót inkább a beszédcselekvésből eredő hatalmi pozíció artikulálja (ő az aktív, a szerző, aki akar, aki képes hitet kelteni). A megszólítás második eleme, a „nagyon szeretlek” a szeretet létdefiniáló hatását állítja. A szeretet mértékét három elem, a „világ”, a dolgok-tárgyak egésze, a „kedves”, azaz a másneműre irányuló szeretet, szerelem, és a „barátaim”, azonos nemű társak szeretete, azaz összességében a szeretet abszolútuma, a minden szeretet összessége jelzi. Az önmegszólítás pozíciójából következően azonban ez voltaképpen az önszeretet mértéke. Két szere-165