Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)
Kulcsár Szabó Ernő: Csupasz tekintet, szép embertelenség
Kulcsár Szabó Ernő az önmagának elégséges szubjektivitás klasszikus-modern öröksége. Miként annak sem, hogy József Attila költészetére nézve konstitutív volna az a korszakképző tapasztalat, amelyben - Baudelaire-től Adyig és Picassótól Sztravinszkijig - egyezményesen ismert magára a klasszikus modernség minden változata. Nevezetesen, hogy az új(donság), a modern lét újszerűsége „válik azzá az alapvető értékké, amelyre az összes többi vonatkozik”.4 Mindezzel szemközt mégis az a legkülönösebb, hogy József Attila sokrétűen medializált poétikája úgy újítja meg az egész Vörösmarty utáni magyar versnyelv képszerkezeti hagyományát, hogy távolról sem áll olyan állandó megújulási vagy kísérletezési kényszer alatt, mint világnézeti érdeklődése. Ennek a - modern magyar költészettörténeti alapkutatások hiányában - ma még alig vizsgált, átfogó újítás előidézte fordulatnak alighanem abban van modernségünk egész szerkezetét átrendező jelentősége, hogy magában a vers performatív (meg)történésének tapasztalatában tette láthatóvá minden énkonstrukció nyelvimediális eredetét és minden formai képződés kontingens karakterét. Az avantgárd számos újítását - az avantgárd trópusok reflexiós szerkezetét megváltoztatva és a materiális fraktúrák olykor kezdetleges nyelvtanát az alakzatok egy artikuláltabb szövésű grammatikájába foglalva — nagyon is áthasonító József Attila-költészet ugyanis nemcsak az eredetiség kultuszától idegenkedik, hanem az alkotottság materiális helyettesítésétől is. Ebben a lírában elsősorban mégis a Nyugat poétikáját megalapozó organikus szerveződés érinthetetlen egyediségének (romantikus eredetű) hagyománya bizonyul folytathatatlannak. Még akkor is, ha a versbeli alany önkimondásának ellehetetlenülése miatt nemegyszer már Adynál is olyan allegorikus megoldások kezdték helyettesíteni az organikus jelentésátvitel szimbolista technikáit, amelyek saját eredetükről leválva lehetővé tették, vagy legalábbis nem tartóztatták föl az én önazonosítási kísérleteinek tropológiai mozgását. Az organikus szerveződésnek azt a rendjét, amelyben az egészt - a maguk szisztémakényszer kijelölte helyéről — működló