Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)
Szegedy-Maszák Mihály: A szerző önazonossága József Attila életművében
Szegedy-Maszák Mihály annak, József Attila egyes költeményei s a népi mozgalomként emlegetett irányzat írásmódja között mennyiben érzékelhető némi rokonság. Magyarázatra szorul, miért írta József Attiláról a népiek mozgalmával rokonszenvezve vitázó Karácsony Sándor a Református Élet 1937. december 11-i számában, hogy „Kosztolányi után és óta vitán fölül a legnagyobb élő magyar lírikus volt”,309 s miért tárgyalta műveit a népi költészetről 1942-ben megjelent legelső áttekintés, Gombos Gyula Álom az országról című könyve Erdélyi József, Sinka István, Sértő Kálmán s Illyés Gyula munkásságával együtt. Természetesen méltánytalan túlzás volna azt állítani, hogy a valamilyen külföldi irodalmat irányadónak tekintő elemzők csakis egy nyelvterületet vesznek figyelembe. Közülük éppen Bókay törekszik leginkább a többirányú kitekintésre. A francia költészetet Hugo Friedrich Die Struktur der modernen Lyrik című könyve alapján vonja be a vizsgálódásba. E munka köztudottan jelentős, ám 1956-ban jelent meg, s a benne kifejtettek már több szempontból is idejétmúlt szemléletre vallanak. Akár úgy is lehet fogalmazni, e meglehetősen vékony, jórészt szöveggyűjteményből álló kötet elsősorban a francia és spanyol nyelvű költészet német befogadásának történetében képviselt egy szakaszt. Ösztönzése jegyében kissé kockázatos „szecessziósszimbolikus beszédmódról” értekezni,310 mert így József Attila korai verseit magától értetődően kapcsoljuk két olyan irányzathoz, amely között lényeges eltérések is megállapíthatók. Swinburne Atalanta in Calydon című tragédiája nem sok tekintetben hasonlít Mallarmé Un coup de dés kezdetű képverséhez. Az angol költő meglehetősen bőbeszédű, a francia erősen szűkszavú. A Laodameia nyelve az előbbinek, nem az utóbbinak beszédmódjához áll közel. Mallarmé művei Tverdota s Kulcsár Szabó értelmezéséhez is viszonyítási pontul szolgálnak, de némileg jellemzőnek mondható, hogy József Attila alkotói pályafutásának más és más szakaszának tárgyalásakor. Bókay szerint „Baudelaire után Rimbaud, Verlaine és Mallarmé teljesítette ki a szimbolista programot”.311 Anélkül, hogy magunkévá tennők Benjamin felfogását 176