Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)
Jegyzetek
Jegyzetek zött:....Nincs ütem / jajában többé, nincs se szó, se tag: / az értő agy s zenés szív nem beszél, / csak a tüdő liheg, csak a torok / kiált s a szédült gyomor álmodik.” (Babits, Régen elzengtek Sappho napjai.) 14 Az Óda ebben nem követi a maga radikálisabb elődjét, Szabó Lőrinc A belső végtelenben című versét, amely az organizmust és részeit inkább a „szörnyű üzem” (agy), az „érzékeny lemez vagy néma óralap” (lélek) vagy az „örök gép” (test) technikai képzeteivel azonosítja. 15 Babits Mihály, Szerenád. 16 Ady, A vár fehér asszonya. 17 Óda. 18 Szabó Lőrinc, A belső végtelenben. 19 Szabó Lőrinc, Börtönök. 20 Baudelaire-nek nemcsak a költői gyakorlata, hanem egész művészetfelfogása (Le peintre de la vie moderne) is ennek jegyében „szabadította fel a költőiséget éppen a divatosban és a történetiben”. Hans Robert JAUSS, Literaturgeschichte als Provokation, Suhrkamp, Frankfurt/M., 1970, 57. Erről először lásd Théophile Gautier, Charles Baudelaire, Palatinus, Bp., 1997, 78-84. 21 Az 1931-es Anyám - noha nyitó és záró strófájában is idézi („A bögrét két kezébe fogta...”, ill.: „...a postás olyankor köszönt néki”) - poétikailag sem nem folytatja, sem nem tökéletesíti az 1926-os Anyám a mosásban gyászkoszorú-t, miközben rajta keresztül kapcsolatot tart a szintén 1926-os [Anyám meghalt.. ./-tál is, amennyiben ezt viszont az előbbi idézi („Megfoltozná kabátomat, megnézné milyen szép vagyok meztelenül / még soha senki se látott meztelenül”). így az a - keletkezési sorrend miatt - lehetetlen látszat alakul ki, mintha az Anyám a mosásban - gyászkoszorú építkeznék a másik két vers moduljaiból. Különösen, hogy mindössze a középső négy sora nem idéz vagy marad idézetlen. 22 „Felderűi a gondolat fáklyája, / S mint szivárvány, a dal áll elő, / S fénykörének messze csillogtában, / A merengve néző szem előtt, / Ég ragyogva színes pompájában, / Melyet égi súgarakból szőtt.” 23 „Boldog, akit Isteneink szeretnek. / És teremtő szellem ajkán leng, / S karja közt a nyájas képzeletnek / Ideálok bájhonába reng!” (Géniusz száll). De ugyanígy inkább külső inspirációnak bizonyul a Képzelethez című versben is: „S szent képzelet, megfutván egy világot, / Csak hív öledben leltem boldogságot. // Te öntöd a dalt...” 200