Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)
Tverdota György: "mindig fölfeslik valahol"
Tverdota György kicsinylése és gyökeresen új kutatási irány kijelölése, amit József Attila esetében szóvá tettem, a sorozat minden rendezvényén végbement az egyes „újraolvasott” szerzőkkel kapcsolatban. Ismereteim szerint az irodalomtörténész-szakma egyetlenegy alkalommal sem érezte szükségét annak, hogy felemelje szavát azzal a vehemens támadással szemben, amely a konferenciák hangadói, az „újraolvasók” részéről az addigi tudományos teljesítményeket érte, és hogy kételyeinek hangot adjon a javasolt új megközelítési módok egyedül üdvözítő voltával szemben. A szakma önvédelmi reakciójára először József Attilával kapcsolatban került sor. így keletkezett az a látszat, mintha a vita a József Attilakutatás belső ügye lenne. Az „újraolvasó” sorozatnak voltak előzményei. A Pécsi Tudományegyetemen Kabdebó Lóránt és Kulcsár Szabó Ernő személye révén, részben azonos szereplőkkel, már a kilencvenes évek elején több konferencia zajlott le, amelyek a miskolci „újraolvasó” tanácskozások konkrét szerzőkre alkalmazott vizsgálódásainak elvi alapjait fektették le. Meghúzható tehát egy folytonossági vonal, amely a Tanulmányok József Attiláról kötet provokációját összeköti az 1992-ben megjelent „de nem felelnek, úgy felelnek” című, A magyar líra a húszas-harmincas évek fordulóján alcímű kötettel.61 Ez a kötet annak a konferenciának a válogatott szövegeit tartalmazza, amelyre 1991- április 11-14. között Pécsett került sor Paradigmaváltás (?) az 1920/30-as évek lírájában címmel. Itt és ekkor lépett rá a kutatók egy része arra a tévútra, amelynek későbbi állomását az említett József Attila-vita képezi. Idáig kell visszamenni, hogy felfejtsük a hibásan megszőtt szövetet. Hogy a szaktudomány (pontosabban a modernséggel foglalkozó szakemberek) kívánatos, a termékeny vitákhoz nélkülözhetetlen belső konszenzusát újra megteremtsük. Az 1991-es pécsi konferencia anyagai ugyanis nem tettek mást, mint a Paradigmaváltás (?) az 1920/30-as években cím zárójeles kérdőjelében még jelzett figyelmeztetést az anyaghibára kiiktatták a címből, s a konferencia címadással jelzett hipotézisét végeredményként hirdették ki. A szervezők ettől kezdve 40