Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)
Tverdota György: "mindig fölfeslik valahol"
Tverdota György legfőbb újdonságérték gyanánt az én destabilizálódása, a szubjektum műbeli megalkotódásának elve áll. Szabó Lőrinc kezdeményezése nyomán, de József Attila műhelyében is kialakulni látják a dialogikus verset, egy olyan konstrukciót, amely felszámolja a szubjektum szubsztancialitását, tömbszerű egységét. A harmincas évek magyar költőinek a nyelvbe vetett bizalma, az „újraolvasók” őszinte sajnálatára, nem rendül meg olyan módon és abban a mértékben, ahogyan ez Benn vagy Pound költészetében megtörténik, de számos jelét látják annak, hogy ez a folyamat nálunk is kezdetét veszi. A vers anorganikussá válik, megszűnik a műalkotás egyszeriségébe, megismételhetetlenségébe vetett hit. József Attila nevezetes versátírásai és motívumvándorlásai Kulcsár Szabó és iskolája szemében annak bizonyítékai, hogy a költő a jelcserélgetés játékát folytatta, hogy szövegei olyan részletekből épülnek föl, amelyek modulszerűen áthelyezhetők. A listát könnyen bővíteni lehetne, de nem érdemes, hiszen bárki könnyen megteheti, ha fellapozza az említett kötetet, illetve a kötetben szereplő „újraolvasók” egyéb írásait. Sokkal fontosabb rámutatni arra, hogy milyen konkrét károkat okoz a kutatás és általában a József Attila-befogadás szempontjából ennek az iránynak az erőszakos fellépése. A kívülálló ugyanis akár még azt is gondolhatja, hogy puszta presztízskérdés áll a szakmainak álcázott vita hátterében. Vagy jobbik esetben azt, hogy a korszerű, elméleti vértezettségű, a korszerű irodalomtudomány szempontjai iránt nyitott és a megcsontosodott, maradi, provinciális szakemberek harcával áll szemben. A vita kimenetele azonban közvetlenül befolyásolja a szakemberek mozgásterét, utakat rekeszt be, vagy utakat nyit meg a tanárok előtt, lehetőségeket teremt és igényeket támaszt a diákokkal és általában a költő közönségével szemben. A továbbiakban négy kártípusra hívom föl a figyelmet, amelyek az „újraolvasók” buzgólkodása nyomán érhetik irodalomértésünket. Először is: bizonyos munkamódszerek, a kutatótevékenység egyes fázisai anatéma alá kerülhetnek. Aki József Attila személye, életrajza, lelkivilága iránt érdeklődik, biztos lehet benne, 50