Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)
Tverdota György: "mindig fölfeslik valahol"
Tverdota György rasztalja el Szabolcsit, s még inkább a József Attila-kutatás más képviselőit, egy következetesen képviselt hermeneutikai alapokra építkező poetológia nevében. Amikor azonban ezt a mondatot olvassuk tőle: „a könyv - miközben elsősorban biográfiai alapzaton építkezik - ...hatalmas mennyiségű adalékot sorakoztat fel a húszas-harmincas évek fordulatának átfogó poetológiai értelmezéséhez”,74 akkor az a kérdés merül föl bennünk: hogy lehetséges az, hogy a radikálisan új, modernség utáni poetológiai beállítódás bevallottan a pozitivista módon összehordott „hatalmas mennyiségű adalékra” támaszkodik? Ha viszont arra támaszkodik, akkor honnan veszi a Szabolcsival szembeni lekezelő fölényét? S ha már - akár berzenkedve is befogadta a Szabolcsi könyvében felhalmozott tudást, honnan tudja, mi az, amire ebből a tudásból támaszkodik egy-egy megállapítása során, s mi az, amire nem? Vagy a nehezen szabályozható és adatolható támaszkodás és a tudatosan korlátozható hivatkozás között egyenlőségjelet lehet tenni? A másik kár, amelyre fontos felhívni a figyelmet, abból származik, hogy az „űjraolvasók” különböző tekintélyekre hivatkozva, és kisebb mértékben ezeknek a tekintélyeknek a gondolataira ténylegesen alapozva is, félretolják a József Attila-kutatásnak eddigi története során szervesen és kétségkívül rendezetlenül kialakult, bevett tematikáját, szempontrendszerét, és helyébe a maguk kimódolt kérdésföltevéseit állítják. A kutatási programnak ezzel az erőszakolt átszabásával nem az a baj, hogy űj szempontokat kíván bevezetni, nem is az, hogy az örökölt megközelítési módokat kritikával illeti, hanem az, hogy nem a József Attila iránti mélyebb, fokozottabb érdeklődés hajtja, hanem egy történeti séma, a klasszikus modernségből a késő modernségen keresztül a posztmodernig előrehaladó folyamat modelljeinek előfeltevése irányítja, s az életműnek ezt a történeti sémát kell létével igazolnia. A legfontosabb példa erre az önkényes témakijelölésre az én ún. „destabilizálódásának” kimutatása József Attila bizonyos verseiben. Az énnek a lírai költészet több évezredes története so52