Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)
Veres András: A József Attila-kutatás dilemmái
Veres András ként” leírt jellegzetességek kimutatását József Attila költészetében. Röviden kitért a tanítványok dolgozataira is, s az iskola teljesítményét értékelve azt állapította meg: „eredményei nem igazolják Kulcsár Szabó igehirdető indulatát”.87 Valamivel később, egy kifejezetten irodalomelméleti érdekeltségű tanácskozáson a „referenciális olvasás” problémáját vizsgáltam, s túlzásig vitt elutasítása miatt (amit Tverdota is szóvá tett) bíráltam Kulcsár Szabó álláspontját.88 S talán az magyarázza, hogy éppen a József Attila-értelmezésben okozott legnagyobb visszatetszést az „új irányzat” fellépése, mivel a magyar irodalomtörténet-írásnak az elmúlt évtizedekben talán legdinamikusabban művelt területéről van szó. Úgy látom, hogy a József Attila-kutatók többsége - legalábbis e sorok megírásáig - erős kétségekkel fogadta a nézőpontváltást sürgető szavakat és fejlődéstörténeti javaslatokat.89 De akad tekintélyes ellenpélda is. Mint Bókay Antal vagy Bányai János. Az utóbbi egy nemrég publikált, a vitához kapcsolódó írásában egyenesen Bori Imre poétikai felismeréseinek örökösét látja Kulcsár Szabóban, s a „késő modern” besorolásban hasonló költészettörténeti fordulat elismerését üdvözli, mint amilyet Bori prognosztizált József Attila „szürrealizmusában”.90 Áttekintésem szükségképpen elfogult. Már a Tverdota György vitairatáéval egyező címválasztásomban is tükröződik ez. De írásom (szemben az övével) elsősorban a József Attilakutatásokat tekinti át, s csak ezek vetületében tartja elkerülhetetlennek a Kulcsár Szabóval folytatott vitát. Tanulmányom első, a Kortársban megjelent változata91 jelentős mértékben módosult. Amikor azt írtam, egy félreértés folytán úgy tudtam, hogy az én szövegem lesz a vitaindító. Később derült ki, hogy a felkért szerzők egymástól függetlenül írták meg tanulmányukat, amelyek külön vitaindító nélkül is meglehetősen polemikusak. Jól reprezentálják a József Attila-kutatásban meglevő véleménykülönbségeket. Tanulmányom alakulástörténetéhez tartozik, hogy előbb 2005 áprilisában, egy szegedi tanácskozáson, majd május 6-án, a Petőfi Irodalmi Múzeumban megrendezett vitán92 előadhattam kritikai észrevételeimet a többiek, mindenekelőtt Kulcsár Szabó Ernőnek ugyancsak a Kortársban 60 T !