Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)
Veres András: A József Attila-kutatás dilemmái
Veres András olvasás” minden lehetőségét, a „szenvedéstörténetként rekonstruált életrajzhoz” igazította s „antropologizálta” a szövegek poétikai teljesítményét: „amolyan viktimológiai sorsértelmezéssé tette, s hol világnézet- és mozgalomtörténeti, hol pedig család- és kórtörténeti fordulatok mentén referencializálta a versszövegeket”.108 Kétségtelen, a József Attila-recepciót (is) erősen megterheli az életrajzi, lélektani, politika- és eszmetörténeti megfeleltetések túlfeszítése. Az életrajzi adatokból nem vezethető le a művek jelentése. Mint ahogy máshonnan sem. De a mű jelentése sokféle hatáselem bonyolult összjátékaként tárulkozik fel. Természetesen megkülönböztethető (és megkülönböztetendő) egymástól a referenciális és a poétikai olvasat, de nem állítható végletesen szembe egymással.109 Mindkettő részese az értelmezőfolyamatnak. Attól még, hogy a művészileg teremtett, fiktív én a létezés más síkján, illetve fokán áll, mint a valóságos én, s hogy életrajzi megjelenítése is szellemi (tehát részben fiktív) produktum, miért ne lehetne közöttük érvényes kapcsolatokat találni és kimutatni? Aligha tagadható alkalmanként az efféle párhuzamok heurisztikai értéke. Nem a referenciák tételezése, hanem az értelmezés velük visszaélő műveletei okolhatók az interpretáció félresiklásáért.110 2005 áprilisában, a már említett szegedi tanácskozáson, amikor József Attila Magány című verse került szóba, Kulcsár Szabó Ernő kategorikusan elutasította, hogy a szakirodalom által bizonyított keletkezéstörténeti adat (miszerint a költő pszichoanalitikusa, Gyömrői Edit ellenében írta versét, mert az elhárította az ő szerelmi közeledését) bárminemű fontossággal bírna. Kulcsár Szabó a szöveg „ártatlanságát”, „érintetlenségét” védelmezte a referenciális olvasatokkal szemben. A szöveg „ártatlanságának” tételezése már csak azért is meghökkentő számomra, mert Kulcsár Szabó részben a hermeneutikai irányzat magyarországi képviselőjeként lépett fel, márpedig az egyik legalapvetőbb hermeneutikai állítás éppen arról szól, hogy a megértésbe nem tiszta lappal, hanem „előzetes tudással” lépünk be. A poétikai olvasat is (mint ahogy bármelyik olvasat) már meglevő ismeretek birto66