Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)
Veres András: A József Attila-kutatás dilemmái
Veres András hét, mint hogy egészbeli, vagyis ezzel az állítással mindössze azt mondottuk, hogy a mű a részek egészbeli összefüggése. Minthogy azonban művet ejtvén, egészet mondottunk, egész pedig az, ami meghatározza a részeket, a rész maga meg nem valóság, hanem értelmi elvonás - nemhogy nem értjük meg a mű valóságát ilyenformán, hanem egyenesen érthetetlenné tesszük. Úgy az elemek mivoltáról, mint a részek összefüggéséről való efféle beszédek alapja abból az egyáltalában nem természetes előítéletből kerekedik, amely az egészet föltétlenül összetételnek gondolja el, mindenképpen hasonlóan ama lélektani fölfogásokhoz, amelyek a lelket, azazhogy a tudatot végeredményben érzetekből vagy benyomásokból származtatják.”133 Tehát József Attila nemhogy nem tart attól a következménytől, hogy „a rész maga... nem valóság”, hanem - Kulcsár Szabóval szemben — magától értetődőnek tekinti ezt, és csak az egésznek, azaz a műnek tulajdonít „valóság”-értéket. Az ő szemében a rész nem több, mint „értelmi elvonás”. A lélek-hasonlattal éppen az egész minőségi többletét, a kvantálhatóságfölöttiségét kívánja érzékeltetni. Kulcsár Szabó a „felületes olvasatot” ostorozza; tartok tőle, hogy ez inkább mondható el az ő értelmezéséről, kiegészítve azzal, hogy egyúttal túlságosan „akarnok” is, hiszen a maga nézőpontját akarja mindenütt viszontlátni. Igaz, attól még, hogy József Attila egyértelműen az organikus mű koncepciója mellett áll, akár másfajta költői gyakorlatot (is) folytathatott volna. Szegedy-Maszák Mihály elmarasztalja Kulcsár Szabót is, Tverdota Györgyöt is azért, mert József Attila értekező műveinek megállapításait bizonyító erejűnek tekintik.134 Abban természetesen igaza van, hogy az írói szándék és a kivitelezés nem feltétlenül van összhangban egymással. Csak hát az is előfordul, hogy mégis sikerül megteremteni ezt. Lehet valaki elsőrendű művész és teoretikus, sőt (horribile dictu) a maga írói produkciójának is kiváló értője. József Attilát én a magyar irodalomtörténet egyik legtudatosabb alkotójának tartom. Nincs általános szabály e tekintetben sem. Magam sem gondolom a művészek önértelmezését bizonyító erejűnek, de lehetséges orientáló értékét nem tagadnám. S bármely értelmezőnek - amennyiben nem 74