Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)
Veres András: A József Attila-kutatás dilemmái
A József Attila-kutatás dilemmái ért egyet a szerző útbaigazításával - alaposan indokolnia kell az attól való eltérést. Az alkotói önértelmezés elvetése maga is fontos interpretációs feladat. Kulcsár Szabó Ernő korábban elsősorban az Eszméletben látta az anorganikus, allegorikus versépítkezés jelentkezését József Attila életművében,135 újabban már egész költészetére kiterjeszti ennek érvényét. A Kortársban megjelent tanulmányában olvasható: „Az, hogy a szerkezetképzés allegorikus technikája a szövegegységeket szükségszerűen oldja az eredettől, József Attilánál olyan fragmentum jellegű, izolációs eljárásokhoz vezet, amelyeknek eladdig nincs példája költészeti modernségünk történetében. [...] Az így önállósult szövegegységek értelemszerűen kezdték fölnyitni a műalkotások közti határokat is, vagy legalábbis viszonylagossá tenni a különállásuk ismérveit. Az Eszmélet IV. strófájának öt sora például változatlanul - mintegy a részlet, a töredék auráját őrizve -, mégis egészen más jelentéssel illeszkedik be a [Magad emésztő...] szövegébe. Az eredeti helyén inkább a szervező középpont nélküli világ- és versszerkezet egymásra-reflektálhatóságát szolgálja, míg a másikon — szinekdochikus státusban - inkább magyarázó hasonlatként viselkedik.”136 Abban természetesen egyetértek Kulcsár Szabóval, hogy József Attila költészetében fölöttébb gyakori egyes sorok, olykor szakaszok ismétlődése, az pedig (ha nem is példa nélküli, de) valóban ritka eljárásnak mondható, hogy sokszor újraírta verseit. Ám a Kulcsár Szabó által felhozott példák egy része megfeleltethető annak a klasszikus jelenségnek, melyet motívumvándorlásnak szokás nevezni. Más a helyzet a szó szerinti ismétlődésnek azon fajtája esetében, amely az Eszmélet IV. strófájában és a [Magad emésztő.. 7-ben egyaránt szereplő öt sor esetében áll fenn (mindössze egyetlen szó egyetlen betűje más a két helyen). Itt azt kell eldönteni, hogy a szövegrészek többszöri előfordulásában a „modulszerű áthelyezhetőség elve” érvényesül-e, mint azt Kulcsár Szabó feltételezi, vagy másról van szó. Már az a megfogalmazása sem egészen világos: ha az ismétlődő szövegrész „egészen más jelentéssel illeszkedik be” a különböző kontextusokba, hogyan őrizheti meg „a részlet, a töre75