Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)
Fried István: Választott rokonságok
Választott rokonságok költészetében. Látomásai, szóképei, titkos utalásai, az őrültnek és a költőnek ez a jajongó jelbeszéde ritka tünemény az irodalomban. Hölderlin és Verlaine, Kleist és Rimbaud között van valahol... De József Attila az őrület erejével, egy-egy szavával néha mélyebbre nyúlt, mint bárki más előtte.”181 Aligha volna célszerű Márai rögtönzését (jóllehet másutt is szót ejt József Attila „önkívületi”182 állapotáról, mint költői szituációról) kritikai értékelésként felfognunk. Ennél érdekesebb az a „világirodalmi” sor, az a 19- századi, részint sokáig félreértett, máig vitatott, részint ma olykor a klasszicitás reprezentánsai mellé vagy fölé helyezett néhány költő (közülük Verlaine mai értékelése elüt a többiekétől), akik a hagyományos (világ)irodalmi kánonban többnyire törvényszegő, rendkívüli jelenségként értékeltettek, és csupán egy megváltozott nyelvfelfogás volt képes a maga helyén látni/láttatni Hölderlinnek és Kleistnek korántsem (az egykorú grammatikai és poétikai) szabályokba illeszthető nyelvét. Nemigen téveszthet meg, hogy Márai 19- századi poétákat emleget; hiszen Verlaine-t leszámítva korukban nem juthattak hozzá ahhoz az elismeréshez, amelyben mainapság részesíti őket az irodalomtörténet több iránya. Ezekután kézenfekvő volna Márainak ama mondatát, amely József Attila másságát emeli ki Babits költő voltával „szemben”, akár egy Goethe- Hölderlin-konfrontációhoz hasonlítani, csakhogy egyéb Máraiszövegek jórészt ellene beszélnek az ily könnyed és felszínesnek tűnő párhuzamosításnak. Valójában egymással egyenrangú költői attitűdök és költészetfelfogások nem annyira vitája, mint (s ez már igazán mai szemlélet) látszólagos dialógusképlensége konstatálható. Egy helyen Márai a kronologikus eltérést használja annak érdekében, hogy érzékeltesse a létrejövő új minőséget. Itt József Attilát a Babitsot követő nemzedék legkülönbjeként minősíti, „Hölderlin-féle ígéret volt, egyszerre őrült és angyal”.183 Amennyi eddig kitetszhetett: több mai nézettől eltérően Márai nem a Babits-József Attila ellentétet véli meghatározónak József Attila költői jellemrajzában, hanem az egymással valóban szembeállítható (világ)irodalmi kontextusokat. Az a tény ugyanis, hogy több helyen a korukban értetlenül szemlélt költők kö103