Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)
Fried István: Választott rokonságok
Fried István Nem állítható, hogy a zárómondatban kizárólag vagy elsősorban közvetlen József Attila-utalás rejtőzne, hiszen ez az írás gondolatmenetéből nem következik. Az azonban bizonyossággal állítható, mindenekelőtt a József Attiláról írtakat ideidézve, hogy a záró passzusokból nem hiányzik József Attila: magyarságának hangsúlyos emlegetése, a nyelvre vonatkozó állítások egybecsengése, a szervezett ösztönök lírájára utalás mind-mind lehetővé teszi, hogy az ősszavak alkotói-kimondói közé iktatódják az a költő, aki - utalva a korábban idézettekre — a fiatal Hamsunt juttatta egykor Márai eszébe. S ha korábban Babitstól való elválasztottsága kapott hangot, ezúttal az egybefogottság révén nem tűnnek ki az eltérések, de feltételezhetően nem is szűnnek meg, jóllehet az emigrációs naplók egyetlen emlékezéstörténetbe sűrítik Babits és József Attila korábban két lehetőségként számon tartott líráját. Még egy mozzanat említése kívánkozik a Magyar versek cikk értelmezésekor. Azok a költők, akikkel indítja Márai írását Faludy, Illyés, József Attila -, egyetlen évtizeden belül születtek, 1902 és I9IO között, s ha feltételesen egy nemzedékbe soroljuk őket, közéjük kell iktatni Márait, aki Szabó Lőrinccel egy esztendőben, 1900-ban látta meg a napvilágot. Óvakodnék attól, hogy Márai „nemzedéki tudatát” túlbecsüljem, de figyelemre méltó, hogy - mint láttuk - József Attiláról több ízben írt, az értés és nagyrabecsülés melegségével; Szabó Lőrinc Te meg a világ kötetét nagy elismerések közepette méltatta nem sokkal a megjelenés után,195 korábban a Pandora munkatársa volt, viszonylag sűrűn érintkezett, levelezett, Szabó Lőrinccel, még a Herczeg Ferenc 80. születésnapjára szentelt ünnepi kötetben is ott leljük mindkettőt; az Illyés szerkesztette Magyar Csillagnak, munkatársa volt, a Magyarok kötetről érző ismertetést publikált 1938- ban,196 bekapcsolódott a Hírünk a világban-vitába (hogy az emigrációban elhatárolódjék Illyés Gyula műveitől, „közéleti” tevékenységétől). Általában elmondható, ún. nemzedéktársaival közös vállalkozásokban vett részt, olvasójuk, népszerűsítőjük volt, méghozzá az a Márai Sándor, aki igyekezett távol maradni mindenféle irodalmi/irodalompolitikai jellegű csoportosulástól. Ta-112