Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)
Fried István: Választott rokonságok
Választott rokonságok Ián elmondható az is, hogy József Attilát e „nemzedék” reprezentánsának, kiemelkedő jelentőségű képviselőjének tartotta, akinek műveire mindenképpen reagálni akart. A leglátványosabban talán azzal, hogy 1946-ban kisprózájából (versprózájából vagy prózaverseiből) kötetet szerkesztett Medvetánc címen, a címadó írást a kötet végére helyezte, többjelentésű voltát hangsúlyozandó.197 A kötet Márai számára kedvezőtlen időpontban jelent meg. Már megindultak ellene, méghozzá különféle ideológiai megfontolásokból, a nem bizonyosan esztétikai alapon fogalmazott támadások, miközben még akadt kiadója, fogyatkozó számban bár, de megvoltak hívei, értékelői, s a külföldi kiadások száma sem fogyatkozott. Kritikusai között lelünk olyat (egyet),198 aki a Medvetáncot., a rövidprózát „remek miniatűrként” emlegeti, Szigeti József szerint azonban „közönséges feudális medve, akinek okos kapitalisták csiptettek karikát az orrába”,199 Hárs László a kötet címén és a címadó íráson akadt fönn, megjegyezvén, hogy József Attila után már nem adható efféle cím egy kötetnek.200 Bóka László méltató véleményében szintén, bár zárójelbe téve, olvasható a megrovás: „(Viszont nem illő még Márainak sem ezt a címet adni kötetének. »Medvetánc« csak egy van irodalmunkban, József Attila verseskönyve. Ugyanez a cím csak jelentősebb művet ihlethet meg a József Attiláénál.)”201 Érdekességképpen jegyzem meg, hogy Márairól és e kötetéről szólva Bartók Béla neve és műcíme nem merül föl. Miként az is feltűnő, hogy a verseskötet és a prózai kötet szembeállításakor fel sem vetődik, hogy a cím azonosságán kívül létezik-e, kimutatható-e valami közös. Még csak annyit ehhez, hogy míg a Medvetánc több darabja különféle hírlapi közlésekből már ismerős lehetett Márai olvasói előtt, tudomásom szerint (és ebben a Márai-bibliográfia megerősít)202 éppen a Medvetánc számára a kötetközlés az első; s még az sem elképzelhetetlen, hogy az elkészült kötethez utólag illesztette hozzá a szerző, így került a kötet végére. Márainak - láttuk - meglehetősen alapos József Attila-ismerete feltételezted, hogy nem meggondolatlanság, feledékenység vezette tollát a címadáskor, hanem a vers továbbírása, nem annyira vita, mint 113