Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)
Fried István: Választott rokonságok
és táncoltatója nem menekülhetnek. Hiszen nincsen hová. Ám még ez a létezés sem feltétlenül csak vereség, bármily csekély, de vigasz, hogy csillagok fénylenek az éjszakában. Szövegszerű összefüggést a József Attila-verssel nehéz lenne találni, a szituáció (a vásári jelenet) a címből adódik, de annyi feltételezhető, hogy a József Attila-vers nélkül vagy nem készült volna el e Márai-próza, vagy nem ilyenné lett volna. Márait nemigen szokták idézni a József Attila-kutatók, és ebben igazán nem marasztalhatok el, mivel Márai olvasata természetszerűleg Márai jobb ismeretéhez járul, nem vagy nagyon kevéssé József Attiláéhoz. Az azonban állítható, hogy Márai ezúttal is szuverén olvasónak bizonyul, aki a nemzedéktárs József Attila értékeire fogékony volt, ötleteivel, véleményével részint József Attila helyét kereste és látta nem egészen ott, ahol kortársai, részint a maga ars poeticáját árnyalta, szembesülvén József Attila verseivel. Márai szerepe éppen azért érdekes a József Attila-recepcióban, mivel a „szociológiai” távolság ellenére dokumentálható egy esztétikai közelség. S ez a Medvetáncok összeolvasásával igazolható. A bartóki „ötlet” József Attila versében részint „konkretizálódik”, részint „allegorizálódik”, és ennek révén Márainál prózaversben íródik tovább, lesz a létezésélmény feltárulásává.207 116