Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)
Szegedy-Maszák Mihály: A szerző önazonossága József Attila életművében
A szerző önazonossága József Attila életművében (vagy nevezhetném késő modern költészetnek) a romantika poétikai meggyőződésének radikális felszámolását tűzi ki célul.”317 Ha eltekintünk az apró következetlenségtől, teljesen világos: az értelmezést az a nemes szándék vezérli, hogy bebizonyosodjék a magyar költő műveinek nemzetközi jelentősége: „József Attila 1929 és 1931 között radikális poétikai fordulatot hajtott végre, és ezzel a magyar költészet történetében egyedül, vagy legalábbis egyedül következetesen egy késő modern poétikai kifejezésmódot hozott létre, olyat, mely a magyar poézist az európai és az amerikai líra korszerű kifejezésmódjaival azonos keretbe emelte.”318 Ha így érvelünk, lényegében megismételjük olyan korábbi magyar irodalmárok föltevését, akik ugyancsak „a lépést-tartást a kor európai áramlataival” tekintették irányadónak.319 Fordulatot azért szükséges föltételezni, hogy párhuzamot lehessen vonni a magyar költő pályafutása és a költészetnek olyan vélt irányváltása között, mely nemzetközi méretű. Az ilyen korszakküszöb föltételezésével szemben némely irodalmárok bizalmatlanok. Fönntartás érezhető például Kappanyos Andrásnak abban az észrevételében, hogy József Attila saját nevének versbe foglalása „a magyar aktivizmus élet és művészet különbségét eltörölni kívánó törekvésére vezethető vissza [...]; ugyanakkor azonban ott van benne a romantika művész-hérosz kultusza is”.320 E megállapítás fölveti a kérdést, miképpen jellemezhető a viszony József Attila költészete és a Ma című folyóirat képviselte irodalom között. Lehet ugyan azt állítanunk, hogy „az esztétizmus és az avantgarde között nincs mélyreható szemléletszerkezeti változás”,321 de célszerű pontosítanunk, mi is értendő avantgárdon. Nem képtelenség azzal érvelni, hogy Picasso egész élete során festett falra akasztható képeket, de Duchamp-ra már aligha érvényes ilyen föltevés. Schwitters Ősszonótájának vajmi kevés köze lehet az esztétizmushoz. József Attilának azok az 1924-26 táján írt szabad versei, melyeknek írásmódja Kassák számozott verseire emlékeztet, ugyanúgy meglehetősen távol állnak A kozmosz éneke című szonettkoszorútól, mint Kassák szóban forgó versei Tóth Árpád költeményeitől. Ha volt látványos 179