Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)
Szegedy-Maszák Mihály: A szerző önazonossága József Attila életművében
Szegedy-Maszák Mihály változás József Attila írásmódjában, az már korábban is érzékelhető, csakhogy az ő esetében a korábbi később is vissza-visszatér: ismeretes, az avantgárd némely sajátosságai még az Eszméletben is érzékelhetők, és Németh G. Béla joggal hivatkozott arra, hogy még az 1936 októberében keletkezett Az a szép, régi asszony című költemény is olvasható Juhász Gyula vagy Tóth Árpád műveinek szellemében. Más példára is lehetne hivatkozni. A Hosszú az Úristen visszautal Erdélyi József költészetére, holott körülbelül akkor készült, amikor a Medáliák, vagyis évekkel azután, hogy a költő látszólag maga mögött hagyta e pályatársának beszédmódját. Óhatatlanul is megfogalmazódik a föltevés, hogy József Attila tevékenységét nehéz korszakok szerint tárgyalni; „nincs éles, pontosan kitapintható érzékelhető, definiálható és körülírható cezúra”.322 Talán még azt sem tagadhatjuk, hogy az első világháború után Európa-szerte hódító újklasszicizmus hatása sem hagyta teljesen érintetlenül. A megjelölés annyiban félrevezető, hogy nem a klasszicizmus vagy akár a görög-latin ókor, hanem általában a romantikánál korábbi időszak örökségének megidézéséről van szó, vagyis annak a fölismerésnek a hatásáról, amely szerint a művészet lényegénél fogva emlékezik a korábbi alakzataira. Való igaz, hogy József Attila nem sorolható azok közé, akiknek művészetében meghatározó erejűvé vált ez az irányzat — Babits vagy Radnóti költészetére lehet gondolni —, de nyomai mégis érezhetők egyes költeményekben, korai versekben éppúgy, mint késeiekben, nemcsak az 1923-ban készült Petőfi tüze alkaioszi, de az 1937 márciusában keletkezett (Én, ki emberként. ..) szapphói szakaszaiban is. Nem József Attila tevékenységének különösségéről, de sokkal inkább a jelentős alkotók tevékenységére általában jellemző tulajdonságról lehet szó. Érdemes idézni abból az egyéni tehetség és hagyomány viszonyát elemző tanulmányból, amely a 20. század egyik nagy hatású jellemzését adta a költőről: „gyakran úgy találjuk, hogy munkájának nemcsak a legjobb, de a legegyénibb részei azok, amelyekben a halott költők, elődei a legélénkebben nyilvánítják ki a halhatatlanságukat. Nem a kamaszévekre jellemző, a hatások-180