Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)
Szegedy-Maszák Mihály: A szerző önazonossága József Attila életművében
A szerző önazonossága József Attila életművében Sajnálatos és talán meglepő is, hogy az újhistorizmus ösztönzése ez idáig kevéssé érzékelhető József Attila tevékenységének méltatásaiban, hiszen Szabolcsi Miklós négy kötete nagyon sok anyagot szolgáltat egy olyan megközelítéshez, amely a művelődéstudomány (cultural studies) szellemében fogant. Való igaz, hogy számolni kell annak a kísértésével, hogy a magát „újnak” feltüntető historizmus valójában visszatérést is jelenthet a régebbi pozitivizmushoz, de e veszély nem indokolhatja, hogy a két háború közötti magyar politikai s szellemi életből mintegy kiemeljük s tőle függetlenül értelmezzük József Attila szövegeit. Az 1919 s 1945 közötti magyar művelődésben sokféle, olykor egymásnak ellentmondó irány érzékelhető. Szabó Dezsőtől Bajcsy-Zsilinszky Endréig számos olyan személyre lehet hivatkozni, akinek hátrahagyott írásaiban nehéz volna folytonosságot bizonyítanunk. A történeti összefüggésrendszert idézzük föl, ha József Attila támaszkodását Pauler Ákos filozófiájának bizonyos mozzanataira” vesszük figyelembe349 az Eszmélet olvasásakor, de ehhez érdemes hozzátenni: Pauler felfogása aligha békíthető össze marxistának nevezhető eszmékkel. Talán még azt is célszerű volna megvizsgálni, nem hatott-e a költő bölcseleti érdeklődésére Bartók György szemlélete, hiszen járt azokra az órákra, amelyeket Böhm Károlynak ez az egykori tanítványa tartott a szegedi egyetemen. Bartók Lipcsében és Heidelbergben is tanult, majd nemcsak Kantról jelentetett meg könyvet, de Fichte egykori tanítványának, Köteles Sámuelnek munkásságáról is közölt hosszabb tanulmányt az Athenaeum 1910—11-iki évfolyamában - föltehetően azt a könyvet is tanította, melynek az „én személyes önazonosságára” vonatkozó fejtegetéséből e dolgozat elején idéztem350 -, s alighanem Heidegger legkorábbi magyar olvasói közé tartozott. Mindenesetre nagyon is indokolt hangsúlyozni, hogy József Attila alkotásai sokféle szellemi ösztönzéssel hozhatók összefüggésbe, s már csak ezért is indokolt a figyelmeztetés, mely szerint életművének „szólamai nem okvetlenül konszonánsak egymással”.351 Nem lehet ugyan kizárni annak a lehetőségét, hogy a következetlenségek inkább látszólagosak, és mélyebb folytonosságot álcáznak - talán hasonló módon, mint 189