Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)

Jegyzetek

Jegyzetek 144 A szöveghez tapadó olvasat könnyen megtréfálhatja az értelmezőt. A „mi” szó szerint értve akár ellentéte lehetne az „én”-nek, s individualista alapállásból könnyű eljutni olyan konklúzióhoz, hogy a kollektivista ízű „mi” elnyeli a személyiséget. Csakhogy József Attila ebben az időszakban éppen azt az ideális közösséget kereste, amely elfogadja őt, és képviseli a számára fontos értékeket. Ezért lépett be előbb a Bartha Miklós Társaság­ba, majd az illegális kommunista pártba. 145 Nem hiszem, hogy az én pozíciójának, identitásvesztésének problé­máját vizsgálva teljesen mellőzhető lenne az az életrajzi adottság, hogy egy súlyos mentális betegségben szenvedő ember költészetéről van szó. 146 Holott Kulcsár Szabó nem akármilyen jelentőséget tulajdonít e poétikai jelenségnek. Egyenesen úgy véli, hogy „megoldhatatlan feladat elé állítot­ta” a tévutakon járó József Attila-kutatást: „...Az én poétikai destabilizációja nemcsak a biografizmust fenyegette tárgya elvesztésével: a maga szemér­mes elbeszéléseiben a párttörténeti megközelítés éppúgy a mimézis alak­zataihoz folyamodott, mint a személyiség kortörténetének »rekonstruk­ciói-.” Előszó, in Újraolvasó- Tanulmányok József Attiláról, 25. Valójában az életrajzi megközelítéseket semmiféle feladat elé nem állította „az én poéti­kai destabilizációja”, mert nem volt tudomásuk ilyesmiről. De ha lett volna is, egy poétikai sajátosság nem feltétlenül releváns az életrajz terén, ahogy az utóbbi sem az a versek poétikai vizsgálatában. 147 Valóban különösen szuggesztív sor ez, s ahogy a többi Gyömrői Edi­tet fantomizáló-diabolizáló József Attila-versben, a Magányban is patologi­kusán végletes indulatok szabadulnak el. Bizonyos, hogy az én nem ura önmagának. De önbecsülésének igen súlyos kudarca sem vezet identitásá­nak feladásához. A versben megjelenő agresszió és önagresszió össze­függéséről lásd Beney Zsuzsa, A két anya, in Uő., A gondolat metaforái ­­Esszék József Attila költészetéről, Argumentum, Bp., 1999, 23-25. 148 Kulcsár-Szabó Zoltán, Magány és énhiány József Attilánál, Kortárs, 2005/4. szám, 48-49- Kulcsár-Szabó Zoltán tanulmányának sajátos ellent­mondása, hogy bár felismeri a vers alaphelyzetét, de minthogy az iskola a teória elsőbbségét vallja, eleve elfogadja az énelvesztés koncepcióját, nem bajlódik a lehetséges ellenérvek mérlegelésével. 149 A Petőfi Irodalmi Múzeumban folytatott vitán derült ki, hogy a Kortárs­ban rövidítve megjelent tanulmányának hiányzó részében Kulcsár-Szabó Zoltán (a Magány mellett) éppen a Ki-be ugrál... című József Attila-verset 213

Next