Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)
Tverdota György: "mindig fölfeslik valahol"
mindig fölfeslik valahol rán természetszerűleg konstitutív szerep jutott. Elvégre az egyes szám első személy a lírai költő fő munkaeszköze, vagy ha úgy jobban tetszik: hangszere. Teljesen természetes tehát, hogy a líra szakértőjének az én kérdését megkülönböztetett figyelemmel kell kísérnie. Az is teljesen természetes, hogy az első személy problémája a modernség korában jelentős átalakulásokon ment át. József Attila esetében elegendő a mélylélektan ihlető erejére utalni, amely alapvetően változtatta meg a modern személyiség önmagáról alkotott képét. Az azonban már meglehetősen mesterkélt, nyakatekert program, hogy a magára valamit is adó kutatónak arra kelljen vadásznia, mely verseiben előlegezte meg József Attila az első személy világalkotó, maga körül a dolgokat elrendező képességéről, szerepéről (azaz annak inkább felfüggesztéséről vagy felszámolásáról) kialakult posztmodern képleteket. Az pedig, hogy művei értékét, érdekességét, aktualitását attól tegyük függővé, hogy ilyen képletek vagy ezek nyomai kimutathatók-e bennük vagy sem, elemi szakmai hiba.75 József Attilát ezer egyéb dolog érdekelte, az élet ezer más vonatkozásába vonja be olvasóit, mint éppen az én destabilizációja. A sok egyéb lehetséges téma között ezzel is foglalkozhat az, akinek ehhez támad gusztusa, de a kutatás tengelyébe állítani ezt a részletkérdést alapos aránytévesztés. Az ilyen favorizált célok tabu alá helyeznek más témákat, megközelítési módokat, félretájékoztatják a diákot, az olvasót, aki egy számára ismeretlen univerzumba kerülve természetes érdeklődésében elbátortalanodik, s rosszabb esetben kedveszegetten elfordul a számára nehéznek, barátságtalannak bizonyuló tereptől. Az is előfordul, hogy az „újraolvasók” elfogadják a József Attila-kutatás hagyományos, bevett témáit. Ilyenkor arra összpontosítják erőfeszítéseiket, hogy az általuk javasolt megoldások jelentősen és látványosan túllépjenek a szakirodalom eddig elért eredményein. A kérdések, amelyekre rávetik magukat, a József Attila-kutatás nehéz, körültekintő vizsgálódást igénylő rejtélyei, s ezekre olyan válaszokat adnak, amelyek jól illeszkednek az 53