Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)
Tverdota György: "mindig fölfeslik valahol"
mindig fölfeslik valahol fogalma azóta jött divatba, amióta a tudományos vizsgálódásokban a recepció kérdése előtérbe került. Ha a befogadó szinte az alkotó társszerzőjévé lép elő, ha a rá maradt örökség sorsába folyamatos és érdemi beleszólása van, akkor fontossá válik, milyen értékrendet állapít meg az árván maradt korpusz elemei között. A ránk maradt örökséggel való bánás, a kiaknázás, a válogatás, a selejtezés a kultúra fenntartóinak, ápolóinak örök gondja. De az a kanonizálási furor, amely ma eluralkodik szakmánk köreiben, súlyos veszélyeket hordoz magában. Az olvasói kompetenciával könnyű visszaélni. Az „újraolvasás” hamar átcsap a kiszolgáltatott, védtelen hagyománnyal való erőszakoskodás öncélú játékába. Ennek az erőszakoskodásnak megvannak a maga jól ismert eljárásai a József Attila-tradícióban is. Az ötvenes évek kisajátítási gyakorlatát, amelynek során a költő harmincas évek eleji politizáló versei egyoldalúan és kötelező érvénnyel kerültek előtérbe az életmű más és másfajta teljesítményei előtt, ma mindenki szent borzadállyal emlegeti. Az egyoldalúság egyoldalúságot szül. A magam részéről éppúgy kisajátításnak vélem a hatvanas évek végétől a rendszerváltásig, sőt mindmáig egyre fokozódó mértékben uralkodóvá vált trendet, amely a proletárköltővel szemben a „kései” József Attilára tette a hangsúlyt. Még akkor is, ha ennek a reakciónak nagyon fontos és komoly értelmezési eredményeket köszönhetünk, s még akkor is, ha ez az egyoldalúság joggal hívta föl a figyelmet az életmű eladdig mesterségesen árnyékban tartott részeire. A József Attila-örökséggel a kanonizálásra hivatkozva folytatott felelőtlen játszadozásnak eddig nem vagy kevésbé ismert változatai bontakoznak ki az „újraolvasók” gyakorlatából. Ezt nevezem a kánon szétzilálásának. A kisajátításnak, ahogyan ezt a szót az ötvenes évek recepciójára, illetve a „kései József Attila” képletének híveire értettem, van egy masszív logikája. Kifejt egy álláspontot, amely mellé oda lehet állítani a hasonlóan gondolkodó olvasók táborát. A proletárköltő sémáját egyfajta primitív, direkten ideologizáló és politizáló gondolkodásmód erőltette rá az oktatásra és általában az olvasókra. A „kései József Attila” formula ennél összehasonlíthatatlanul kifinomultabb, elmélyül-55