Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)
Veres András: A József Attila-kutatás dilemmái
Veres András atal erejének megfeszítésével senki sem rohant a pusztulás felé, mint ő.”95 Az effajta kultusznak persze nagy hagyománya van nálunk is, másutt is. A József Attila körül kialakult kultusz különösségét az adja, hogy a végletesen megosztott magyar politikai és szellemi élet körülményei között (melyet még inkább eltorzítottak a háború, majd a pártállam hatalmi struktúrájának következményei) kétségbevonhatatlan tekintélyként lehetett hivatkozni rá. Mert József Attila élete is, költészete is kísérletezések sorozata, egymástól sokszor radikálisan különböző értékek vonzásában. A megtapasztalás és próbatétel szomja hajtotta hol anarchista irányba, hol a paraszti-népi orientációjú Bartha Miklós Társasaságba, előbb az illegalitásban tevékenykedő kommunista pártba, utóbb a Szocializmus című folyóirat szociáldemokrata körébe, végül az általa alapított Szép Szó urbánus táborába, ahol „felekezeten kívüli” baloldali platformra helyezkedve Marx és Freud összeegyeztetésére törekedett. A sokféle politikai és szellemi mozgalomba belekóstolt József Attila életműve esetében különösen nagy volt a csábítás, illetve késztetés arra, hogy politikai-ideológiai manipulációk eszközévé tegyék. Amíg élt, korántsem aratott sikert váratlan fordulataival, sőt. Még a hozzá közel állókat is zavarba hozta. így lett modellje Nagy Lajos Budapest Nagykávéház című szatirikus regénye (1936) Gerlei nevű szereplőjének, aki egyszer kommunista, másszor narodnyik, majd keresztény-humanista, végül liberális lapok alapításában segédkezik (de utalás történik arra is, hogy hajlandó akár a szélsőjobboldallal is szövetkezni), és versét minden alkalommal a kívánt célnak megfelelve alakítja át. Féja Géza pedig, aki cikkek sorában állt ki József Attila mellett (amikor mindketten a nemzeti radikális-fajvédő szellemű Előőrsbe írtak), s I93O augusztusában mint „igazán nem osztálypoétát” védte meg Babitsosai szemben, néhány hónappal később méltán háborodott fel, amikor kézhez kapta a vélekedésére rácáfoló Döntsd a tőkét, ne siránkozz kötetet, s nevezte a verseit osztályharcossá átíró József Attilát „szélkakas-költőnek”.96 (Később viszont - a mozgalmi frazeológiától megszabaduló Medvetánc 62