Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)

Veres András: A József Attila-kutatás dilemmái

Veres András számos korai gesztusa köszön vissza kései korszakaiban is, így az anarchista-kamaszos lázadó hang vagy épp a nosztalgikus múltidézés - az utóbbira példa az 1936. októberi Az a szép, régi asszony, melyről méltán írta Németh G. Béla, hogy a Nyugat impresszionista poétikáját hozza vissza.125 Egyetértek Kappanyos András megfigyelésével, hogy József Attila saját nevének versbe foglalása (melyhez kései korszakában is ragaszkodott) Kassák aktivista irányzatának az élet és a művészet különbségét eltöröl­ni kívánó törekvésére vezethető vissza, s részben a romantikus művészkultuszra is.126 Természetesnek tartom, hogy az idők folyamán József Attila költészetének más és más rétegére irányult a figyelem. Az 1950- es években az osztályharcos versek, a hatvanas években a Téli éjszaka és az Óda, a következő évtizedekben a kései korszak, majd az istenes versek, a kilencvenes években pedig az Eszmé­let került az értelmezők rangsorának élére. Az viszont korántsem magától értetődő fejlemény, hogy az átértékelések csaknem mindig a korábbi szempontok könnyelmű kitörlésével járnak együtt. Nem hiszem el, hogy az Eszmélet felől közeledve az élet­műhöz a Téli éjszaka vagy a Talán eltűnők hirtelen... nyomban elveszíti jelentőségét vagy reprezentatív értékét. A túlzó, szélső­séges megítélések csaknem mindig arra vezethetők vissza, hogy súlyos tétmérkőzést látnak az újraértékelésben.127 Napjainkban az életmű költészettörténeti pozíciójának reví­zióját sürgetik hasonló hévvel. Bókay Antal már említett kísér­letének is az a bevallott célja, hogy József Attila költészetében olyan fordulatot mutasson ki, amely párhuzamba állítható a nyu­gat-európai líra irányváltásával. Hasonlóképp kívánja József Atti­la költészetének nemzetközi jelentőségét alátámasztani Kulcsár Szabó Ernő azzal, hogy „késő modern” vonásokat keres benne. Azt olvassa és mutatja ki életműve legjavában, hogy elveti a mű organikus szemléletét, és destabilizálja az én pozícióját. Magam inkább Szabolcsi Miklós álláspontját osztom, aki monográfiája utolsó kötetében félreérthetetlenül leszögezte: József Attila élet­művét nem helyes a posztmodern felé közelíteni, utóéletét nem az effajta átminősítés biztosítja. „A modernséghez tartozik, annak 72

Next