Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)
Előszó
Előszó A Kortárs folyóirat és a Mindentudás Egyeteme a József Attila-év kiemelkedő szakmai eseményeként konferenciát és kerekasztalbeszélgetést szervezett „Mint gondolatjel, vízszintes a tested” József Attila-kontextusok címmel 2005- május 6-án a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Tanulmányait nyolc felkért előadó - Bókay Antal, Fried István, Kulcsár Szabó Ernő, Kulcsár-Szabó Zoltán, N. Horváth Béla, Szegedy-Maszák Mihály, Tverdota György és Veres András — a konferenciát megelőzően a Kortárs folyóirat 2005/4. számában tette közzé, majd a helyszínen vitatta meg álláspontját. Jelen tanulmánykötet a konferencián elhangzott előadások írásos, legtöbb esetben kibővített, esetenként továbbgondolt változatát adja közre. A megadott cím szándékosan tág asszociációs mezőt érintett. A József Attila Kosztolányi című verséből vett idézet nemcsak az idősebb, olykor hevesen bírált költőtárs kiterített testéhez szól, s így a halálhoz való viszonyunkkal szembesít, hanem — a megtorpanásra késztető gondolatjelben - a nyelv révén megmutatkozó gonddal is. József Attila búcsúverse befejezettséget sugall, melyet a vers első két sora tesz nyilvánvalóbbá: „A kínba még csak most fogunk, mi restek, / de te már aláírtad művedet.” Ám e tanulmánykötet is bizonyítja, hogy paradoxon rejlik az aláírás befejezettségében. A szignó valóban pontot tesz a műre, de - hogy a hasonlatot végigvigyem - kiterjedés nélküli végtelenje jelzi az értelmezés nyitottságát. 7