Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)

Előszó

Előszó A Kortárs folyóirat és a Mindentudás Egyeteme a József Attila-év kiemelkedő szakmai eseményeként konferenciát és kerekasztal­­beszélgetést szervezett „Mint gondolatjel, vízszintes a tested” ­­József Attila-kontextusok címmel 2005- május 6-án a Petőfi Iro­dalmi Múzeumban. Tanulmányait nyolc felkért előadó - Bókay Antal, Fried István, Kulcsár Szabó Ernő, Kulcsár-Szabó Zoltán, N. Horváth Béla, Szegedy-Maszák Mihály, Tverdota György és Veres András — a konferenciát megelőzően a Kortárs folyóirat 2005/4. számában tette közzé, majd a helyszínen vitatta meg ál­láspontját. Jelen tanulmánykötet a konferencián elhangzott elő­adások írásos, legtöbb esetben kibővített, esetenként tovább­gondolt változatát adja közre. A megadott cím szándékosan tág asszociációs mezőt érintett. A József Attila Kosztolányi című verséből vett idézet nemcsak az idősebb, olykor hevesen bírált költőtárs kiterített testéhez szól, s így a halálhoz való viszonyunkkal szembesít, hanem — a megtorpa­násra késztető gondolatjelben - a nyelv révén megmutatkozó gonddal is. József Attila búcsúverse befejezettséget sugall, melyet a vers első két sora tesz nyilvánvalóbbá: „A kínba még csak most fogunk, mi restek, / de te már aláírtad művedet.” Ám e tanulmány­­kötet is bizonyítja, hogy paradoxon rejlik az aláírás befejezettségé­ben. A szignó valóban pontot tesz a műre, de - hogy a hasonlatot végigvigyem - kiterjedés nélküli végtelenje jelzi az értelmezés nyi­tottságát. 7

Next