Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)

Előszó

Nem kellett csalódniuk azoknak, akik heves vitát vártak, álla­pította meg a helyszínen - joggal - a beszélgetést vezető Tarján Tamás. Talán a magyar irodalomtörténet legkimerítőbben tárgyalt életműve, József Attiláé, álláspontok és vélemények kereszttüzé­ben állt és áll. Hiszen, mint Kulcsár Szabó Ernő kiemeli tanul­mányában, „ami József Attila műveként megszólít bennünket, ontikusan nincs jelen, hanem mindig csak állandó újraértelme­zés formájában találkozik a mi kérdéseinkkel”. Ez a - nemcsak a József Attila-kutatás szempontjából sarkosan megfogalmazott, hanem az irodalomértés szempontjait általában érintő - megál­lapítás nem meglepő módon ugyancsak erőteljesen megfogal­mazott válaszokat provokált Tverdota György és Veres András polemikus hangvételű írásaiban. E vita bizonyára sokak számára a kötet legizgalmasabb kérdésfelvetéseit rejti. N. Horváth Béla tanulmánya a költő és a „freudomarxizmus” kapcsolatát taglalja, Fried Istváné pedig a polgár Márainak a József Attila-i életmű­höz való viszonyát; ezen írások egyben jelzik a költői mű értel­mezési lehetőségeinek, viszonylatainak sokféleségét. Kulcsár- Szabó Zoltán, Bókay Antal és részben Szegedy-Maszák Mihály tanulmánya az „én” megjelenítésének (a posztmodern irodalom­­értés szemszögéből kiemelt jelentőségű) problematikáját veti fel. Nemcsak a József Attila-kutatás kérdései, válaszai és dilem­mái, hanem a mélyre tekintő felvetések révén talán az irodalom­történet-írás általánosabb problémái is kirajzolódnak a kötetben szereplő ismert kutatók munkáiban. Prágai Tamás 8

Next