Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)
Előszó
Nem kellett csalódniuk azoknak, akik heves vitát vártak, állapította meg a helyszínen - joggal - a beszélgetést vezető Tarján Tamás. Talán a magyar irodalomtörténet legkimerítőbben tárgyalt életműve, József Attiláé, álláspontok és vélemények kereszttüzében állt és áll. Hiszen, mint Kulcsár Szabó Ernő kiemeli tanulmányában, „ami József Attila műveként megszólít bennünket, ontikusan nincs jelen, hanem mindig csak állandó újraértelmezés formájában találkozik a mi kérdéseinkkel”. Ez a - nemcsak a József Attila-kutatás szempontjából sarkosan megfogalmazott, hanem az irodalomértés szempontjait általában érintő - megállapítás nem meglepő módon ugyancsak erőteljesen megfogalmazott válaszokat provokált Tverdota György és Veres András polemikus hangvételű írásaiban. E vita bizonyára sokak számára a kötet legizgalmasabb kérdésfelvetéseit rejti. N. Horváth Béla tanulmánya a költő és a „freudomarxizmus” kapcsolatát taglalja, Fried Istváné pedig a polgár Márainak a József Attila-i életműhöz való viszonyát; ezen írások egyben jelzik a költői mű értelmezési lehetőségeinek, viszonylatainak sokféleségét. Kulcsár- Szabó Zoltán, Bókay Antal és részben Szegedy-Maszák Mihály tanulmánya az „én” megjelenítésének (a posztmodern irodalomértés szemszögéből kiemelt jelentőségű) problematikáját veti fel. Nemcsak a József Attila-kutatás kérdései, válaszai és dilemmái, hanem a mélyre tekintő felvetések révén talán az irodalomtörténet-írás általánosabb problémái is kirajzolódnak a kötetben szereplő ismert kutatók munkáiban. Prágai Tamás 8