Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)
N. Horváth Béla: Marxtól Reichig
Marxtól Reichig személyiség, az egyéni lét, annak története szétbontásából fel akarja építeni az egészet. Ez csak az értelmezés, az önértelmezés segítségével lehetséges, ami meg is történik a versben. A hat oppozícióba rendelt lehetséges cselekvéssort követi egy általánosítás. (Persze nemcsak a terápia „logikája”, hanem annak tartalmai is megfigyelhetők a versben, különösen a szexualitást értelmező szakasz kettősségében: ahogy szétválik a nőkapcsolat tiszta, gyengéd érzelemre és nyers szexualitásra. Ezek az alternatívák is egymást ellenpontozzák, de az értelmező utolsó előtti sor, a „dongják körül mint húst a légy!”, a fajfenntartás brutális őszinteségű képiséggel való megjelenítése egy sajátos, még az oppozíciós viszonynál is mélyebb tartalmat takar: az elfojtott ösztönt, illetve annak kiírását.) Az utolsó szakasz a konstrukció aktusa. (Elgondolkodtató, hogy a költő mennyit kínlódott ezzel a szakasszal, s milyen szövegvariánsok keletkeztek.) A korábbi sokféle lehetséges sorsváltozatból most felépül egy életút, amelyben felismerhető a József Attila-i életrajz is. Hogy a kisgyermekkor és a felnőtt férfi irányultságát, tárgykapcsolatát egyaránt a női mell („tejes kebel” „kemény mell után kap”) hordozza, az az analitikus „megértésből” következik. Amint az is az analízis hozadéka, hogy az emberi, a József Attila-i sors része a „győzni segít szegényt”. Ez azonban már túlmutat a tiszta freudi kategóriákon, a „győzve a tömegekkel” (mint a szövegváltozatban olvasható) annak a társadalmi irányultságnak, a pszichológiai és a társadalmi forradalom szintéziskísérletének kinyilvánítása, amelyről 1932 második felétől kezdve olvashatunk József Attila műveiben. József Attilát egyéni problémái vitték bele - szinte sorsszerűén - az analitikus terápiába, Freud és Marx összekapcsolása pedig ideológiai keretül szolgált ahhoz, hogy az önmagáról szerzett új tapasztalatokat, az önismeret új dimenzióit összeegyeztesse a kollektivizmus eszméivel”170 - írja Erős Ferenc a József Attila-i világkép azon fordulatáról, amelyet a freudomarxizmus terminussal szokás leírni. E világkép manifeszt dokumentuma A város peremén (1933) ódái látomása a termelőerők és az ösztönök az emberi lét harmóniáját megteremtő konzisztenciájáról. 95