Reményi József Tamás (szerk.): Barbár imák költője Sziveri János. Tanulmányok, kritikák, esszék Sziveri Jánosról (Budapest, 2000)
Reményi József Tamás: "Isten báránya nyárson"
REMÉNYI JÓZSEF TAMÁS „Isten báránya nyárson” Alig néhány esztendeig lehetett otthon valahol. Földönfutó volt (ahogy Végei László idézi: mennyei földönfutó), vándordiák, száműzött írástudó, nagybeteg bujdosó. A Bánátból indult, egy földbesüppedt magyar civilizáció romjai közül, s végül Budapestre érkezett - meghalni. Közbül az egyetlen állomás, ahol a helyét meglelte, Újvidék, de inkább spirituális otthon volt ez is: az Új Symposion barátokkal együtt szerkesztett kolumnái, Tolnai Ottó költészetté lett Virág utcája, Balázs Attila városszéli legendái. És persze saját verseskötetei, az első 1977-ben (Szabad gyakorlatok), a második 1981-ben (Hidegpróba), mindkettő az újvidéki Forum Kiadónál. Ám a lírikus prológja után az előadás hirtelen elmaradt, 1983-ban szétzúzták a Sympót (zúzós-zúzos év ez sokfelé...), a rövid életű főszerkesztésből menesztették költőnket, aki nem volt képes asszisztálni saját szellemi-erkölcsi kivégzéséhez, és az illedelmesnél elvadultabban s messzebb húzódott. Sziveri János számára harmincévesen lényegében lezárult a világi élet, a társadalomnak nevezett szervezet után saját szervezete is cserbenhagyta. A vers maradt. A gyakorlatok és a próba utáni előadás helyett a senkiföldjén valami elementáris született. hogy létezzem kicsit azért-e talán a semmiből újat teremtettem (Jelfedés) A gyermekember Az indulást még némi szerencse is kísérte: valóban fiatalon jelentkezhetett kötettel a Gemma Könyvek éppen engedélyezett sorozatában (az anyaországi Új Terméshez hasonló, az irodalomba beengedő ifjúsági szekcióban), s még Sinkó-díjat is kapott érte (vajdasági mértékegységben ez a KlSZ-díj és a József Attila-díj közti elismerésnek felelt meg). A Szabad gyakorlatok azt a fajta korai-kiérlelt költészetet mutatja, amely folytathatatlan. Sziveri a század végletekig megtisztított versbeszédeiből, nagymeste-120